2026. március 24. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kelemen Hunor: média nélkül őszintébben és lazábban lehet tárgyalni

Erdély FM 2008. szeptember 03. 10:23, utolsó frissítés: 2008. szeptember 02. 16:27

Az ügyvezető elnök szerint az EMNT-vel való tárgyalások során a közös célkitűzésekben gyorsan megegyeztek. Kormányalakítási perspektívák, konfrontáció és irodalom nagyinterjúnkban.



Az MPP-vel való tárgyalásokról mindenki tudott, az EMNT-vel titokban folytak. Mi ennek az oka?

Kelemen Hunor: – Nem mondanám, hogy titokban folytak a tárgyalások, de volt közöttünk egy gentlemen's agreement, és azt mondtuk, hogy maximális diszkrécióval kezeljük ezeket az egyezetetéseket. Ennek egyetlen oka volt, hogy ne a sajtónak beszéljenek a tárgyalók akkor, amikor kijönnek a tárgyalásról. Ne legyen az embereken semmiféle nyomás, a közvéleménynek vagy a sajtónak az idézőjelben vett nyomása.

Megtapasztaltuk ezt többször, a tavalyi tárgyalásokkor is, és az MPP-vel való tárgyalásokkor is, hogy nem feltétlenül az a legjobb módszer, hogy a tárgyalás előtt és után a kamerák és a mikrofonok előtt nyilatkozunk arról, hogy mit várunk a tárgyalástól, és arról, hogy mit értünk el. Ez az egyetlen oka, hogy ezek a tárgyalások tényleg diszkréten folytak.


De miért, egy ilyen tárgyalás folyamata közben árt a sajtó túlzott kutakodása, érdeklődése?

– Árt. Olyan értelemben árt vagy árthat, hogy a szereplők megpróbálnak megfelelni a média-elvárásoknak, és ez nem mindig használ a tárgyalásoknak. Nyugodtabban, hadd mondjam azt, hogy őszintébben és lazábban lehet tárgyalni média nélkül.

Ilyen szempontból szerencsés volt, hogy mi a diszkréciót választottuk. Ugyanis ez a gentleman agreement arról szólt, hogy leülünk, tárgyalunk az EMNT-vel, ha ki tudunk alakítani egy egyezséget, akkor természetesen a sajtó előtt, a nyilvánosság előtt bemutatjuk. Ha nem tudunk kialakítani egy egyezséget, akkor mindenki megy, és végzi a dolgát.

Sajnos ez nem így történt. Nem tudtuk kialakítani az egyezséget, és az első lépése az volt az EMNT egyik alelnökének, hogy nem egészen korrekt és semmiféleképpen nem reális, nem az igazat tartalmazó nyilatkozattal lépett elő.


Az, hogy harmadik alkalommal sem történt magyar-magyar kiegyezés, annak ellenére, hogy a romániai magyarok többsége ezt nagyon is elvárta, az erdélyi magyar politikai osztály kudarcának tűnik. Egyetért ezzel?

– Mindenféleképpen kudarcnak tekintem, de nem feltétlenül a romániai magyar politikai osztály kudarcának. Én azt gondolom, hogy ezt a tárgyalást ebben a fázisban – és most az EMNT-ről beszélek, és nem az MPP-ről, az előző tárgyalásról – a legnagyobb komolysággal és a legnagyobb jóindulattal kezdtük el, és így vittük végig. Hogy nem született megállapodás, tulajdonképpen azon a kis részleten múlott, hogy hány helyet ad az RMDSZ és hány helyet, biztos befutó helyet akar az EMNT.

Akkor mondanám, hogy a romániai magyar politikai osztály kudarca volt ez a tárgyalás, hogyha elvekben, közös érdekekben nem tudtunk volna kiegyezni. Akkor valóban kudarc lenne. De elvekben, a közös célkitűzésekben, a romániai magyar közösségnek az érdekét, illetve a közép- és hosszú távú célokat tekintve nagyon gyorsan meg tudtunk egyezni.


Ezek az elvek, célok mikor fognak úgy szárba szökkenni, hogy egyszer majd valami gyümölcse is lesz az erdélyi magyar politikában?

– Van, ami ezek közül megvalósítható két-három-négy éves perspektívában, van, ami megvalósíthatóvá válhat a jövő év elején, az európarlamenti választások környékén. Van, amire szerintem még mindig várni kell – ilyen a különböző autonómiaformák elfogadása.

A párbeszédet folytatjuk a választások után, nem háborús állapot van előttünk vagy mögöttünk. Ilyen szempontból például az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak a létrehozását én már a jövő év elejére be merném tájolni, amennyiben ezt a párbeszédet folytatjuk, és amennyiben az EP-választásokra – amiben szintén megegyeztünk – közösen indulunk.


Ön szerint decembertől is kormányon lesz az RMDSZ?

– Nagyon furcsa helyzet fog előállni decembertől. A PD-L fogja megkapni a legtöbb szavazatot, és így a legtöbb mandátuma lesz, de messze lesz az 50 százaléktól. Az államfő biztos, hogy a PD-L részéről fog miniszterelnököt jelölni.


A parlament első nekifutásra visszautasíthatja a kormány kinevezését, második nekifutásra biztos, hogy nem fogja visszautasítani, mert a képviselőknek, szenátoroknak 70-75 százaléka úgy fog bejutni, hogy a szerencse, a véletlen hozza be őket. Ők nem kockáztatják azt, hogy februárban vagy márciusban még egyszer szerencsét próbáljanak és nekifussanak egy második választásnak, ezért második nekifutásra akár egy kisebbségi kormányt is megszavaznak. Ez az én véleményem.

Ezen kívül látni kell, hogy mi Băsescu célja a jövő évet illetően. Hogyha alkotmánymódosítást akar, márpedig ezt akarja, parlamenti többségre van szüksége – méghozzá erős többségre. Nem érdekelt abban, hogy egy kisebbségi kormányt áterőszakoljon a parlamenten, mert akkor biztos, hogy alkotmánymódosításban nem fog tudni eredményt felmutatni, az alkotmánymódosítás esetében ugyanis a parlamentet nem lehet feloszlatni. Akár megszavazza, akár nem az alkotmánymódosítás tervezetét, annyi.

Hogyha Băsescu az alkotmánymódosításban érdekelt, akkor az az érdeke, hogy egy nagykoalíciót hozzon létre. Hogy ez a Demokrata Pártból, a Liberális Pártból és az RMDSZ-ből fog-e állni, ez egy nagyon lényeges kérdés. Én bízom abban, hogy olyan helyzet lesz, és olyan RMDSZ frakció lesz, hogy a frakciónak a nagysága és a szavazatok száma – mert a parlamentben ez számít, legyünk őszinték, nem az számít, hogy kinek hány diplomája van, és ki hol doktorált, hanem a szavazatok száma számít – én abban reménykedem, hogy az RMDSZ olyan helyzetben lesz, hogy kormányzati tényező lesz az elkövetkező négy évben is. De hogy kivel, azt én most ebben a pillanatban nem tudnám megmondani.


Amikor átvette az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségét, arról beszélt, hogy dinamizálni fogja a szervezetet. Sikerült?

– Én azt gondolom, hogy igen. Úgy látom, hogy most a szervezet jó formában van, és azt látom, hogy a szervezeten belül ebben a pillanatban – ha a szükséges korrekciókat nem is végeztük el mindenhol – a kollégák azt látják, hogy teljesíteni kell, másképp nem működik. És azt is látják, hogy a megyei területi szervezetek autonómiája nem csak abból áll, hogy autonóm módon szidhatják a vezetést, hanem, hogy a döntéseikért vállalják a felelősséget, és a döntéseik végrehajtásához minden feltételt biztosítanak. Ilyen szempontból is felelősebbé kellett tenni a szervezeteket. Azt gondolom, hogy amit 2007 júniusában mondtam, az 2008 nyarán nagy mértékben teljesítettnek nevezhető.


Ha beszélhetünk RMDSZ programról, akkor az obligát autonómia-programpont mellett szinte kötelező módon elhangzik a modernizációs célkitűzés is. Mi a tapasztalata, mit ért a romániai magyar politikai osztály modernizáción, és mit ért ön ez alatt?

– Szinte mindegy hogy a romániai magyar politikai osztály ezen mit ért, mert szerintem nagyon sokan nagyon sokfélét értenek. A kérdés az, hogy a romániai magyar társadalom mit ért ezen. Egy erős mentalitásváltást jelent számomra a modernizáció, amit Erdély különböző társadalmai – mert azért ez sem egységes – különbözőképpen promoválnak.

A bihariak, a szatmáriak mentalitása sokkal gyorsabban változott meg, mint a székelyföldieké. Ez nem jelenti azt, hogy Székelyföldön nem történt változás. Én azt látom, hogy Székelyföldön egy még erősebb változásra van szükség, mint máshol. Én a modernizáción nem azt értem föltétlenül, hogy akkor van internet, van vezetékes víz és van csatorna. Ez csak egy velejárója lehet a modernizációnak, és mihelyt megvan, abban a pillanatban már természetesnek számít. Na, de ettől még a mentalitásváltás, a felzárkózás, a versenyképesség nem született meg.


Előfordult hogy olyan hangnemben fogalmaz, ami nem teljesen megszokott a politika simulékony világában. Ez egy új, kiosztott-választott szerep, hogy ön az RMDSZ első vonalának megmondó embere, vagy személyiségében is konfrontatív típus?

– Se kiosztott, se választott szerep. Az elmúlt egy évben rengeteg olyan feladatot kellett végigvinnem, aminek velejárója az is, hogy az ember időnként élesebben kell fogalmazzon. Én nagyon tudatosan mondom most azt, hogy ez a szerep augusztus 1-től lejárt. Augusztus 1 után engem nem nagyon hallottak beszélni, és nem is nagyon fognak hallani beszélni olyan emberekről, olyan politikusokról, olyan személyiségekről, akikről az elmúlt egy esztendőben gyakran beszéltem, mert olyan feladatokat kellett elvégeznem a választási kampányban, hogy konfrontálódni kellett.

Én nem vagyok egy konfrontatív alkat, nem is nagyon szeretem az éles konfliktusokat, bár ha konfliktus van, akkor azt vállalom, de nem szeretem előidézni. Ezt a típusú nem megmondó, hanem inkább mondjam azt, hogy tiszta, szókimondó, egyenes beszédnek a lehetőségét fenntartom. Tudom, hogy mire gondolnak, mikor ezt a kérdést fölteszik, az Orbán meg Tőkés meg hasonló dolgokra.

Nem tartottam szerencsésnek, és nem tartom szerencsésnek most sem, hogy Orbán beleavatkozott az önkormányzati választásokba, a választási kampányba, én ezt akkor is elmondtam. Nyilván ezt akkor lezártuk, és nem ezzel foglalkozunk a parlamenti választásokkor.


Ön költő, író is. Hogy áll most ezzel?

– Köszönöm szépen a kérdést,... sehogy.


Mióta nem ír?

– Verset nagyon rég, prózai kísérletek léteznek, nem is azt mondom, hogy kísérletek, hanem vannak történetek, amelyeket lejegyzek. Vannak vázlatok, amelyeket papírra vetek, azért, hogy ne felejtsem el, azért, hogy ne tűnjön el a fejemből. Remélem, lesz egy idő, amikor elő tudom venni és ki tudom fejteni, le tudom írni, lesz belőlük novella vagy valami egyéb. Verset nagyon rég nem írtam, és azt hiszem, hogy egy ideig még nem is fogok, mert a politikusi létforma egyáltalán nem kedvez a versírásnak.


„De már eldöntöttem, nem/Szállok harcba,/Nem vágyom győzelemre,/Sem kudarcra.” Ez a „Leltár” című verséből van, amit 2001-ben publikált. Azóta emelkedik a politikai ranglétrán, ami nem kevés harccal és kudarccal jár. Megbánta?

– Akkor publikáltam, de nem akkor írtam. Ezt valamikor '94-'95-ben, de lehet, hogy valamikor később, '96-ban írtam, mindenképp az első verseskötetem megjelenése után. A 2001-ben megjelent verseskönyv, a „Szigetlakó” verseinek nagy része már '97-'98 előtt megszületett. De a „Leltár” című vers azelőttről van, mielőtt én a politikába léptem.

Nem bántam meg, ha megbántam volna, akkor abba kellene hagynom. Azt gondolom, hogy ha az ember valamit nem csinál szívesen vagy megbánja, akkor hagyja abba és kezdjen valami egyebet csinálni. Ezért a panaszkodó politikusokat és úgy általában a panaszkodó embereket nem szeretem. Ha valami nem tetszik, vagy nem tud az ember valamit csinálni, ha belefáradt vagy úgy látja, hogy nem tud eredményt elérni, akkor hagyja abba, kezdjen valami egyebet.

2000 elején még úgy gondoltam, hogy 2000 nyaráig fog tartani az én politikai szerepvállalásom. Amikor a kormányzatba '97-ben bekerültem, azt mondtam, hogy négy év. Közben négy év alatt az ember meglátta, megszerette, úgy érezte, ezen a területen még van mit mondania, van mit csinálnia, és 2008-ban is úgy gondolom, hogy nem kell most még abbahagynom. 2012-ben nem tudom, hogy hogyan fogom gondolni. Ezért azt mondom, hogy egyelőre a politikánál maradok, de a versírásra remélem, hogy még lesz időm.

Az interjú az Erdély FM Szabadsággyakorlatok című műsorában hangzott el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Kapcsolódó

Kelemen Hunor válaszol
Kiegyezés: egy látszatsikernek érdemi sikertelenség lett volna az ára?
Egy biztos befutó helyen múlt az RMDSZ-EMNT megegyezés
Háttéregyeztetések: EMNT-politikusok indulnának RMDSZ-színekben?

ItthonRSS