2025. december 18. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szakik arról, hogy mi újság

Erdély FM 2008. november 26. 09:44, utolsó frissítés: 2008. november 25. 15:17

El tud-e tartani a hazai piac egy országos magyar napilapot? Milyennek kellene lennie ennek a lapnak ahhoz, hogy kielégítse a piaci igényeket, és jövedelmező legyen? Magyari Tivadar és Stanik István válaszol.



Az elmúlt héten mindkét országos magyar napilap főszerkesztője lemondott. A Krónika főszerkesztője, Fall Sándor azzal indokolta döntését, hogy két kollégáját az ő tudta nélkül bocsátották el. A leépítésnek állítólag gazdasági oka volt, a napilap ugyanis megszüntetett néhány rovatot. Az Új Magyar Szó főszerkesztője, Salamon Márton László azért mondott le, mert nem értett egyet a laptulajdonossal a vezetési kérdésekben. Ettől függetlenül Vincze Lóránd, a kiadó vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy mindkét napilapnak nehézségei vannak, és mind a Krónikának, mind az Új Magyar Szónak támogatásra van szüksége ahhoz, hogy megéljen.

Az országos magyar nyomtatott sajtó helyzetéről és lehetőségeiről Magyari Tivadar médiaszociológussal és Stanik Istvánnal, a Román Televízió igazgatótanácsának tagjával beszélgettünk.


Valóban nem képes a hazai piac eltartani egy országos napilapot?


„Úgy tűnik, hogy a romániai magyar sajtópiac kevés egy országos magyar nyelvű napilap kiadásához, és ez a piac egyre zsugorodik. Ugyanakkor egy termék felépítheti a saját piacát. Ha arra gondolok, hogy egy másfél milliós magyar közösség nem tud eltartani egy országos napilapot, akkor ebben kételkedem, hiszen ennél a számnál sokkal kisebb lélekszámú országok teljes sajtóstruktúrával rendelkeznek. Több lappal, több televíziós csatornával, több rádióval.

Piacnak lennie kellene, és innen pedig egyenes út vezet ahhoz a megállapításhoz, hogy talán azért nem lehet elég nagy példányszámban eladni az országos napilapokat, mert azok nem felelnek meg a piaci igényeknek, vagyis nem elég jók, ahhoz, hogy helytálljanak” - állapította meg Stanik István, aki több hazai napilapnak is az alapítója.

Magyari Tivadar szociológus szerint világviszonylatban az emberek főleg a helyi vagy regionális forrásokból tájékozódnak. Látszólag ezt a tendenciát követi az itthoni nyomtatott sajtó is: „A legnagyobb beágyazottsága a piacon nálunk a megyei vagy regionális magyar nyelvű napilapoknak van. Ezeknek van folytonossága évtizedek óta. Ezek túlélték a kilencvenes évek nagy válságát, az akkori papírár-robbanást, az összes akkori konkurens sajtótermék megjelenését. Túlélték a kilencvenes évek végén a gazdasági problémákat, inflációt, sőt túlélték azt az életmód-változást is, ami 2000 után következett be, és elvonhatta volna az emberek figyelmét a helyi napilap témáktól.”

Stanik István szerint a helyi napilapok megpróbálnak minden olvasói igényt kielégíteni: „Nálunk nem alakult ki egy egészséges munkamegosztás a sajtós struktúra különböző szintjén megjelenő lapok között. Nálunk a helyi lapok igazából identitászavarban szenvednek. Sokat javult a helyzet, de ez a jelenség még mindig tetten érhető. A helyi lapok mindennel akarnak foglalkozni. Foglalkoznak országos ügyekkel, tele vannak a hollywoodi sztárok bulvárpletykáival, holott egy helyi lapnak azzal kellene foglalkoznia, hogy mi történik az emberek közvetlen közelében. Nálunk sajnos nem ezt teszik, ezért a helyi lapok befogadása sem olyan nagy, mint lehetne, ha valóban a helyi problémákkal foglalkoznának.”


Jellemző-e a magyar olvasókra, hogy több sajtóterméket is megvásárolnak?

Stanik István szerint egyre kevesebben vásárolnak újságot, „viszont van még egy hagyományos kultúrán felnevelkedő, főleg idősebb korosztály, amely hozzászokott ahhoz, hogy ha a helyi eseményekről akar tájékozódni, akkor helyi lapot vásárol, ha országos eseményekről, akkor országos lapot, ha gazdasági hírekről, akkor pedig gazdasági újságot. Tehát ez egy normális dolog lenne, hogyha ehhez lennének jó lapok, illetve, ha ez az igény nem szűnt volna meg.”


Miért gondolja, hogy megszűnt ez az igény?

„Az igény megszűnte azzal magyarázható, hogy az elmúlt 30-40 évben generációk nőttek fel úgy, hogy nem tudják, mire jók az újságok. Ezen változtathatna az, ha a középiskolákban médiafogyasztást tanítanának. Van egy ilyen tantárgy, amit opcionálisan tanítani lehetne, de én eddig csak egy középiskoláról tudok Nagyváradon, ahol tanítják. Nos, akik abból az osztályból kikerülnek, azok valószínűleg már tudni fogják, hogy mire jó egy újság, és valószínűleg olvasói is lesznek.”

Magyar Tivadar szerint kevesen vannak azok, akik a helyi napilapok mellett országos terjesztésű magyar újságokat is vásárolnak: „A helyi, megyei napilapok még viszik az olvasótábort. Mi azt is nézzük, hogy ha valaki több lapot olvas, akkor melyik az, amelyiket alapvetően olvassa, és még mit vesz meg emellé. Most olyasmit fogok mondani, ami életszerűnek tűnik: ha én olvasom a kolozsvári Szabadságot, vagy a vásárhelyi Népújságot vagy a sepsiszentgyörgyi Háromszéket, akkor ha még veszek mellé valamit, akkor az lehet egy keresztrejtvényes füzet, és nem a Krónika vagy a Magyar Szó. De az is lehet, hogy egy román országos napilapot veszek. Ez is gyakran előfordul.”


Mennyire jellemző a hazai lakosokra, hogy román napilapokat olvassanak?

„Olvastam olyan felmérést, hogy a romániai magyarok 25 százaléka román országos napilapokból tájékozódik. De nem csak a tájékozódási igényről van szó, hanem úgy gondolja a romániai magyar olvasó, hogy a román lapokból színvonalasabb tájékoztatáshoz jut” - vélekedik Stanik István.

Ezzel szemben Magyari Tivadar szerint nem csak a színvonal a meghatározó: „Amikor a Krónika indult, akkor volt egy olyan feltételezés, hogy le lehet fedni azt a piaci szegmenst, amely akkor román országos napilapokat olvasott. De nem gondoltak arra, hogy azért olvasnak román lapokat, mert valójában a román sajtónak a tipikus tematikáját, témaválasztását esetleg elemzési anyagát keresik.”


Milyennek kellene lennie egy országos magyar napilapnak ahhoz, hogy jövedelmező legyen?

„Annak idején - ez most már valószínűleg nem titok - kidolgoztunk erre egy koncepciót piackutatásokra alapozva és szakmai szempontokat is figyelembe véve, körülbelül 8-10 évvel ezelőtt. Abból az derülne ki, ha elővennénk, hogy akkor tudna egy országos napilap talpon maradni, ha regionális kiadásokra bontaná le magát. Tehát volna egy közös törzse és koncepciója, de módosított változatait lehetne megtalálni Marosvásárhelyen, Kolozsváron vagy a Székelyföldön. Sőt az is elképzelhető lenne, hogy egyfajta változat menjen a kisvárosokba vagy falvakba, és egy másik a nagyvárosokba. De ez jóval nagyobb befektetéseket igényel, és nagyobb munkatársi gárdát.”

Stanik István szerint is probléma, hogy kevés a jól képzett újságíró, országos napilapot pedig csak kiváló szakemberekkel lehetne jól működtetni: „Mindenek előtt nagyon jól felkészült újságírókra lenne szükség, olyanokra, akik nagyon jól megtanulták a szakmát, de ugyanakkor egy megalapozott műveltséggel és erkölcsi tartással is rendelkeznek. Ezt úgy lehetne orvosolni, ha megoldanánk az újságíróképzést. Ennek a hatása pedig nyilván később, mondjuk 10 év múlva jelentkezne.”

A szakértő szerint a lapok sikeressége azonban nemcsak az újságírókon múlik, hanem nagymértékben függ az olvasók igényeitől és szokásaitól, illetve a vállalkozóktól is: „Kellene egy tudatosabb középosztály, olyan értelmiségiekre gondolok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy csak a televízióból tájékozódjanak a világ és az ország dolgairól, hanem elvárható lenne egy alaposabb érdeklődés.

Elvárható lenne a romániai magyar vállalkozóktól, hogy hirdetéseikkel akár szponzori minőségben támogassák a sajtót. Itt természetesen nem karitatív gesztusokra gondolok, hanem arra, hogy ez egy kölcsönösen előnyös egymás mellett élés kellene legyen, egy szimbiózis, mint ahogy ez hagyományosan történni szokott. De azt veszem észre, hogy a magyar vállalkozók sokkal szívesebben hirdetnek a román lapokban, mert úgy gondolják, hogy azoknak nagyobb a piaca.”

Stanik szerint a politikumtól függetlenül nem lehet jövedelmezően működtetni egy országos magyar napilapot: „Az országos napilap, mivel nem rendelkezik olyan piaccal, ami eltartaná, más forrásokból próbálja fenntartani magát. A legnyilvánvalóbb forrás az a politika, amely megpróbálja a saját értékrendjének a népszerűsítéséhez felhasználni. Ez tulajdonképpen, ha jól csinálnák, nem volna baj. Ha nem is ennyire direkt összefüggésben, de így történik ez a világon mindenütt. Van, ahol ezek a kapcsolatok lazák és elegánsak és finomak, van, ahol ezek a kapcsolatok szorosak és durvák.” Stanik István szerint


minden lap valamilyen politikai érdekcsoporthoz tartozik.

De ez önmagában nem jelent problémát, példa erre az amerikai elnökválasztás: „Az amerikai elnökválasztási kampányban a milliós példányszámban megjelenő amerikai lapok nyíltan felírták a fejléc alá, hogy melyik elnökjelöltet támogatják. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, ha a politika szócső színvonalára degradálja a sajtót, és nem hagyja, hogy az élje a saját életét. Vagyis, hogy végezze a maga dolgát, és képviselje azt az értékrendet, amelyet a politika is képviselne. Ha ez a két értékrend valahol találkozna, abból profitálhatna a politika is, meg a sajtó is. A politika azonban általában türelmetlen. Nem várja meg ezt a találkozást, elébe megy a találkozásnak, és kierőszakolja. De ez már olyan helyzetet teremt, ami megfosztja hitelétől a sajtót.”

a beszélgetés az Erdély FM Szabadsággyakorlatok című műsorában hangzott el

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS