2026. május 5. kedd
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A tó rehabilitációja helyett rombol a bevásárlóközpont

Herédi Zsolt 2009. január 29. 10:41, utolsó frissítés: 2009. január 28. 21:45

Bebetonozott fűzfák, úszkáló bevásárlókosarak, nyomtalanul eltűnt tó, autóúttá avanzsált járda: egyelőre ezt nyújtja a kolozsvári mall a környezetnek. #b#[fotóriport]#/b#



Nemrégiben olvastam, hogy a Iulius Mallt megbüntették 2500 lejre, mert az épületegyüttes építésének idején elkövettek egy kihágást: a hivatalos indoklás szerint az alap megásásakor a földet elszállító teherautók összesározták a Szopori utat (mostani éppen aktuális hivatalos nevén – hacsak le nem késtem egy újabb névadást – Al. Vaida-Voievod).

Első hallásra gondoltam, jó nagyot röhöghetett kézbesítéskor a befektetői csoport, hisz “mit számít az egy ekkora vállalatnál”. És ekkora kárnál, tenném hozzá. No, nem az utak összesározását illetően, amit számtalanszor panaszoltak a környék lakói, míg végre lépett a hivatal, hanem általában amit a körülvevő környezet lepusztításában vittek véghez. És amit a városvezetés tétlenül szemlél.







Ehhez képest pereskedett a cég szinte két évig, azzal védekezve, hogy nem ők, a megbízó, hanem a kivitelező a hibás. A mondással élve, “szarnak, bajnak nincs gazdája”, de a jelek szerint a városnak sem igazán. Vagy legalábbis nem egy felelős vezetése mely odafigyelne a városképre, s a városlakók érdekeit tartanák igazán szem előtt.

Máshol általában a környezetvédelmi előírások szigorú betartatása mellett a városvezetés különböző egyéb feltételeket is megszab nagybefektetőknek, melyek a környezet feljavítását célozzák. Magyarán már a licitek kiírásánál, illetve megnyerésénél is egy szempont lehet, hogy a városvezetés az élhetőbb környezet kialakításának anyagi terhét megosztja vagy akár teljes mértékben átruházza a befektetőre (parkosítást, vízfelületek, játszóterek kiépítését, sportpályák létesítését, stb.), s ezáltal az otthonosabbá tett környezettel mindenki nyer.

A Iulius Mall esetében mintha fordított logika működött volna. A végeredményt nézve, mintha létezett volna egy nem nyilvános abszurd záradék, feltétel is a kivitelező irányába, mégpedig az, hogy minél többet ártson, pusztítson. Parkot, vízfelületet, növény- és állatvilágot, sétányt, stb. Mindegy, csak irtson, városképet rondítson.



A hely már eleve egy rossz választás volt, hiszen városunk amúgy sem bővelkedik parkokban, egy parkot megszüntetni felelőtlen lépés volt. Körülbelül kétszáz méterre lett volna sokkal megfelelőbb felület is, a 3-as trolibusz végállomása mögött (ahol a valamikori kartingpálya is van) aminek nem közterület részét felvásárolhatta, illetve piaci áron kisajátíthatta volna az önkormányzat. A befektetés úgyis megtérült volna, a város költségvetésének pedig meg sem kottyant volna egy ilyen befektetés. De választották az olcsóbb és barbárabb variánst. Saját tulajdonban park volt, hát akkor parkot áldoztak fel. A lerombolt teniszpályákat meg a megmaradt kis zöldterületen húzták újra fel.

E téren a funari rövidlátás nem változott semmit. Első generációs városlakó városvezetőinknek a zöld mintha egyenesen szúrná a szemét. A zöld mintha csak az erdőbe való értéktelen valami lenne, s városon csak betonrengetegnek lenne létjogosultsága.



Annak ellenére, hogy hosszú évek óta nagyobb összeget nem fektetett be senki még csak a karbantatást illetően sem a horgászok körében “egyes tónak” nevezett első györgyfalvi tóba és környékébe, a megszüntetett park eléggé kihasznált volt: a tavat körbevevő aszfaltúton szokták a környékbeliek körbesétálni a tavat, illetve a kocogók körbeszaladni, a horgászok horgászni, egyesek napozni, mások kutyát sétáltatni vagy a tavon csónakázni szoktak. A tavat körbefutó sétány mall felőli részét az építkezés keretében kiszélesítették, járdát sem hagyva, sőt megemelték, annyira, hogy róla a partfelőli oldalon nem lehet már közlekedni, de általában megállni sem, annyira meredek az ide öntött betonréteg.

Gyakorlatilag megszüntették a sétányt, járda nélküli autóút lett belőle. A nonplusz ultra, hogy a part és a jócskán megemelt aszfaltos út közti, vastagon kiöntött meredek betonmasszát úgy öntötték, hogy egyenesen a partmenti fűzfák törzsét is bebetonozták. Védőgyűrű hiányában nemcsak, hogy nem tudnak tovább nőni, hanem pár éven belül –mivel néhol annyira magas ez a betonréteg – garantáltan kiszáradnak.




Sokan persze továbbra is itt sétálnak, illetve kocognak, el-el ugrálva az olykor száguldó autók elől. A malli logika ezek szerint úgy néz ki, hogy aki sportolni vagy kikapcsolódni akar, az menjen csak be a mallba és fizessen érte, vagy dögöljön meg. Akár a tó betelepített halai az építkezés ideje alatt.

Persze, tudom, a hivatalos magyarázat más volt: atrofizáció miatt pusztultak el a halak tonnaszámra, semmi vízszennyezés nem volt. Csak hát érdekes módon ez pont abban az évben jelent meg, amikor építették a mallt, mégpedig egyből ilyen súlyos mértékben. Máshol ez az oxigénhiányt okozó folyamat lassan alakul ki és olykor – ha a kiváltó okok nem szűnnek meg – megismétlődik (pl. a Széki tavon is, elalélnak ilyenkor a halak, de nem pusztulnak el ilyen nagy mennyiségben).







Egy korábbi friss, tápláló forrásnak a nyoma is eltűnt, nem feltételezem, hogy föld alatt vezették volna be a tóba, de örvendenék, ha megcáfolnának az illetékesek. De hát különben is egy nagytőkést, akinek sok pénze van – s akinek a városvezetés is a kedvében akar járni – nálunk nem szoktak nagy összegekkel megbüntetni. Ha valakit meg kell kopasztani, arra ott vannak a balek egyszerű adófizető polgárok.

A következő kisebb, “kettes tavat” egyszerűen betömték az alapnak kiásott földdel. Korábban is elhanyagolt volt a kis tó, autógumi-abroncsokat kerülgettek a vadkacsák az elsekélyesedett és eléggé szennyezett vízben, de hát nem ez lett volna a megoldás. A harmadik tó mall felőli kis partszakaszát is rendesen megemelték, elrondították.







Egy civilizált országban maximálisan kihasználják a város ékességének számító vízfelületeket. Nálunk befedik (lásd Malomárok), betömik, vagy nem vesznek tudomást létezésükről. Az elmúlt években egyetlen pozitív változás volt e téren, hogy európai uniós nyomásra és EU-s támogatással a csatornázást jórészt megoldották, és már nem vezetik a Szamosba a szennylét, nem kell orrát fogja, aki átmegy egy Szamos-hídon.







Lehet, én vagyok gyengén informált, de az említett rombolásokat illetően semmilyen hivatalos intézményi reakcióról nem tudok. Hacsak azt nem számítom annak, hogy a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartózó Ratuc egyszerűen tudomásul vette, hogy városunknak immár egy tavacskával kevesebbje van, és újabb térképein már ennek megfelelően törölte is.











Funar idejében a nyugati, illetve a nagytőke elkerülte a várost, Emil Boc már ennek becsalogatását tűzte zászlajára, sokszor kampányolt ezzel, s átesett a ló másik oldalára. “Hasraesett” a nagybefektetők előtt, megfordultak a szerepek: mintha nem a városvezetés, hanem a gazdaság főszereplői szabnák meg a városfejlesztés irányvonalait. És terveiket úgy hajtják végre, ahogy éppen akarják. De városvezetésünk nem csak a polgármesterből áll, sajnos a helyi tanács sem figyelt oda, politikusaink többnyire csak kampányidőben, és akkor is csak szlogenszinten adnak a környezetvédelemre, az élhető környezet feltételeinek a megteremtésére.









Ha a szerepek megfordulnak, s nem a városvezetés szabja meg a fejlődési irányokat, hanem a gazdasági szereplők diktálnak, a közigazgatás meg csak kullog mögötte, igyekszik lépést tartani vagy éppen kedvükben járni, akkor ne csodálkozzunk, hogy a gazdasági szempontok legyűrnek mindent. Az élhető környezetet is.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS