2025. december 16. kedd
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Káoszelmélet: a romániai tanügy utolsó 19 éve

Fülöp Noémi 2009. április 03. 12:05, utolsó frissítés: 14:58

Kivitelezetlen és kivitelezhetetlen reformok, leváltások, utcai tüntetések, megszokottá váló botrányos érettségik: a romániai tanügyminisztérium utolsó 19 évének vázlata.



Romániában az elmúlt 19 év alatt 9 kormány követte egymást, ezek pedig összesen 12 tanügyminisztert fogyasztottak el (ha nem számítjuk Andrei Marga és Ecaterina Andronescu újraválasztását). Ez azt jelenti, egy tanügyminiszter átlagosan 1,5 évig vezette a szaktárcát – ami persze csak elmélet, tudva, hogy Liviu Maior például mintegy 4 évig, Anton Anton pedig mindössze három hónapig volt miniszter.

Az illető szaktárcát összesen kilencszer nevezték át: 1989 decemberétől tanügyminisztérium, 1990-től tanügyi és tudományos minisztérium, 1992-től ismét tanügyminisztérium, 1998-tól nemzeti oktatás minisztériuma, 2000-től oktatási és kutatási minisztérium, 2003-tól oktatási, kutatási és ifjúsági minisztérium, 2004-től újra oktatási és kutatási minisztérium, 2007-től visszatérnek az oktatási, kutatási és ifjúsági minisztériumhoz, jelenleg pedig oktatási, kutatási és fejlesztési minisztériumnak hívják.

A rendszerváltás kellős közepén, a Petre Roman vezette ideiglenes minisztertanács ideje alatt Mihai Şora volt a tanügyminiszter (1989 decemberétől 1990 júniusáig). Az első tanügyi reform is tőle származik: megpróbálta


orvosolni az előző rendszer elkövette hibákat,


elsősorban a líceumi oktatás átszervezésével. Şora nagyobb szerepet szánt a humán tantárgyaknak, vagy a zeneoktatásnak, ugyanakkor az egyetemek autonómiájának növelése mellett is síkra szállt. Emellett támogatta a kisebbségek anyanyelvű oktatását is.

Ugyancsak Petre Roman kormánya alatt foglalta el a tisztséget Gheorghe Ştefan is, aki azonban a jelek szerint nem mozdított túl sokat 1990 júniusa és 1991 októbere között. Hasonlóan kevés információ maradt fenn a Stolojan-kormány ideje alatti utódjáról, Mihail Goluról is, aki 1991 októberétől 1992 novemberéig volt tanügyminiszter.

Az 1995/84-es tanügyi törvény, amelynek 1997-ben újra kiadott változata azóta is érvényes, Liviu Maior idején született, aki a Văcăroiu-kormány tanügyminisztere volt 1992 novemberétől 1996 decemberéig. Ugyancsak az ő ideje alatt jelent meg a tanügyben dolgozók statútuma, valamint a kommunista tanterveket helyettesítő új programok is. Maga a rendszer azonban nem változott, még azzal együtt sem, hogy


Maior idején bukkant fel az alternatív tankönyvek ötlete,

ami a Világbank által finanszírozott, 25 millió dollár értékű projektként valósult meg. Maiort a Ciorbea-kormány idején Virgil Petrescu követte a tanügyminiszteri székben, szűk egy évre (1996 decemberétől 1997 decemberéig). Intézkedéseivel sikerült összezavarnia a felvételiző és érettségiző diákokat, ráadásul a tanulókat hátrányos helyzetbe hozó rendelkezések miatt utcai tüntetést is szerveztek. Petrescut végül amiatt váltották le, hogy változtatott az érettségi-szabályzaton, miközben a vizsgák már folytak.

Utódja, Andrei Marga 1997 decembere és 2000 decembere között egymás után három kormány tanügyminisztere volt (ezen a téren ő tartja a rekordot a tanügyi tárcavezetők között). Reformja a tanulók osztályozását célozta: jegyek helyett minősítéseket kívánt bevezetni, a végső cél pedig az lett volna, hogy mindenféle osztályozásról lemondjanak.

Azonban csak az első szakaszig: az elemi iskolások minősítésekkel való értékeléséig sikerült eljutni. Ő ültette gyakorlatba a nyolcadik osztályt záró abszolváló vizsgát, a hét tantárgyból történő érettségit, valamint az érettségi eredményeken alapuló egyetemi felvételit. Mindezzel összesen 39 utcai tüntetésre adott okot.

Egyik intézkedése: a tanintézmények költségvetésének a diákok létszáma függvényében történő megállapítása később


a tudásszint csökkenése egyik okának bizonyult.

Az történt ugyanis, hogy a nagyobb anyagi támogatottság érdekében a tanintézmények felduzzasztották a beiskolázási számot.

Ám Marga ideje alatt történtek egyértelműen pozitív változások is: elkezdték számítógépekkel felszerelni az iskolákat, amelyek közül 90-et fel is újítottak, valamint növelték az informatika- és idegen nyelvórák számát.

A Năstase-kormány oktatási minisztere: Ecaterina Andronescu (2000 decembere – 2003 júniusa) nevéhez meglehetősen sok botrány fűződik. Andronescu azzal kezdte, hogy megpróbálta megváltoztatni a Marga által elindított reform irányát. Tantárgyanként háromra csökkentette az alternatív tankönyvek számát, ezzel korlátozva a tankönyvpiacot, illetve előnyhöz juttatva egyes kiadókat.

Ugyanakkor folytatta az iskolák felújítását: a tervezett 900 intézményből 800 épületét sikerült rendbehozni 2001 és 2003 között. Iskolabuszokkal látott el több mint 450 oktatási intézményt, ingyenes tanfelszerelést biztosított a hátrányos helyzetű diákoknak, az elemi iskolákban bevezette a tej és kifli-programot, gyakorlatba ültetett egy több mint 8 millió eurós, a roma lakosság oktatására vonatkozó PHARE-projektet.

Ám volt olyan, jó szándékú kezdeményezése is, amely végül rosszul sült el: országos szinten felszerelte számítástechnikai berendezésekkel a líceumokat, sok iskolának azonban


nem volt pénze ezek működtetésére és karban tartására.

Alexandru Athanasiu 2003 júniusában foglalta el a miniszteri széket, 2004 decemberéig. Feladatául azt szabta a Năstase-kormány, hogy hozza helyre az őt megelőző oktatási miniszterek hibáit. Az ő ötlete volt például a tizedik osztály utáni vizsga bevezetése, amelynek osztályzatai szerint jutottak volna be a diákok a különböző iskolákba. Az ő ötlete volt az is, hogy pótérettségin csupán a sikertelen vizsgákat kelljen megismételni.

A soron következő Tăriceanu-kormány alatt négy oktatási miniszter követte egymást, elsőként Mircea Micleát nevezték ki, akinek rövid miniszterségére (2004 decembere – 2005 novembere) pozitívan emlékszik vissza a közvélemény.

A tanárokat viszont felháborította, hogy anélkül döntött az iskolák decentralizálásáról vagy a fizetéseikről, mielőtt velük konzultált volna.

Nem örvendtek annak sem, hogy etikai kódexben tiltotta volna meg a rokonok kinevezését egyetemi állásokba. Ugyanakkor tervei között volt a tanintézmények infrastruktúrájába való befektetés és a tanügyben dolgozók fizetésének emelése is, ám ezt anyagi háttér hiányában nem tudta megvalósítani. Lemondásának oka is az volt, hogy nem kapta meg a kért költségvetést a tanügy számára.

Mihail Hărdău 2005 novemberétől 2007 áprilisáig volt oktatási miniszter: nem folytatta Miclea kezdeményezéseit, többek között a decentralizálási folyamatot sem.


Bevezette viszont az egységes félévi dolgozatokat,

amelyek szimulálása azonban botrányos eredménnyel járt, és végül Hărdău leváltásához vezetett. Ennek előtte azonban lezajlott a botrányos 2006-os érettségi, amikor egy újságírónak fél nappal a vizsga előtt sikerült megvásárolnia a tételeket. Ugyanezen év első öt hónapjában az oktatási és kutatási minisztérium elhasználta költségvetésének 82 százalékát.

Hărdău leváltása után, Cristian Adomniţei (2007-2008) idején megszokottá váltak a botrányok érettségi közben, jó néhány tanárt és diákot büntettek meg emiatt. Az oktatás színvonala helyett Adomniţei az infrastruktúrán próbált javítani: több mint ötezer iskolába vezették be az internetet minisztersége alatt, új iskolák épültek, a régieket felújították.

Adomniţeit végül azért váltották le, mert nem sikerült megakadályoznia olyan tervezetek elfogadását, mint például a tanárok 50 százalékos fizetésemelésére vonatkozó rendeleté. A miniszteri székben Anton Anton követte, aki azonban csupán 2008 októberétől decemberéig vezette a szaktárcát.

A jelenlegi Boc-kormány Ecaterina Andronescut ültette vissza az oktatási és kutatási minisztérium élére, akinek követhetetlen rendelkezései újabb utcai tüntetésekre adnak okot. Tőle származik például a tornaórák száma csökkentésének ötlete, vagy az idegen nyelvórák ritkítása a szakmai képzést nyújtó szakközépiskolákban, valamint ő javasolta a történelem és a logika törlését a tantárgyak közül.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS