2026. május 9. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Civil társadalom ott, ahol divat a szavazatvásárlás

B. D. T. B. D. T. 2009. július 15. 22:29, utolsó frissítés: 2009. november 19. 19:15

Aktívabb állampolgári szerepvállalás kell, és a civileknek erős, formalizált paktumokat kell kötni a politikai szférával. Cristian Pîrvulescu és Egyed Péter.



Mi is a civil társadalom? Hogyan különül el, egyáltalán elkülönülhet-e a politikumtól, melyek a romániai civil szféra máig ki nem hevert gyermekbetegségei? Apolitikusnak és/vagy függetlennek kell lennie, és ez mit is jelent? Erről társalgott Cristian Pîrvulescu, a Pro Európa Liga társelnöke és Egyed Péter filozófus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora az Integratio Alapítvány szervezésében a MISZSZ-sátorban Tusnádfürdőn, a 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban július 15-én délután. A beszélgetést Toró T. Tibor moderálta.

Pîrvulescu a zoón politikon fogalmából kiindulva levezette, a civil társadalmat nem kell feltétlenül szembeállítani a politikával. Hiszen a polisz, a közösség ügyeivel való foglalkozás minden polgár feladata volt, a polisz ügyeit megvitató emberek alkották a civil társadalmat. Az angolszászokkal, nevezetesen a skót iskolával változott meg részben ez a felfogás, a magántulajdont véve alapul a polgári állapotot kifejező társadalmi kategóriává vált. De


a civil társadalom szereplői nem apolitikusak.


A román civil társadalom legfőbb problémái közé tartozik, hogy míg nyugaton a civil társadalom kontrollálja az állam intézményeit, ez a kommunizmus idején nem valósulhatott meg, és azóta is nyögjük ennek az örökségnek a terhét.

Ugyanakkor a civil társadalom egyik fele Romániában kimondottan antidemokratikus, az ortodoxia irányvonalát követi. Nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, ezt bizonyítják a közvéleménykutatások eredményei is: a pluralizmus és demokrácia értékei nem igazán népszerűek, és ez nem sokat változott az elmúlt időszakban.


Kudarcról beszélhetünk tehát,

a demokratikus modell kudarcáról – vonta le a következtetést. Ugyanakkor ennek szociális okai is vannak, hiszen egy gazdaságilag polarizált társadalomban, ahol nő a szakadék a gazdagok és szegények, a leszakadó rurális és a városi övezet között, nem igazán lehet a civil öntudat fejlődését számon kérni. Ráadásul Romániában nincs szabad és csalásmentes választás, itt minden politikus részben szavazatvásárlással jutott be.

Vannak-e feltételei a civil társadalom fejlődésének? – tette fel a kérdést, nyitva hagyva a választ, hozzátéve, Olaszországban sem működik rendesen a civil kontroll. Lehet, hogy csak egy félresikerült nyugati elhajlás a civil társadalom ezen fogalma? Ami biztos, hogy mobilizálás, a polgárok részvétele nélkül nem tud létezni.

>> Civil társadalom az Adatbankban >>

Egyed Péter – aki a Nápolyi Egyetem professzora is, és jó ismerője az olaszországi viszonyoknak – felidézte, Umberto Eco, aki 2000 óta nem képviseli álláspontját az olasz belpolitikában, legutóbb kifejtette: „Kedves olaszok, magatoknak köszönhetitek Berlusconit. Ti választottátok meg.”

Ugyanakkor a 90-es évek Olaszországában, Róma egyik kisvárosnyi külvárosában aktív fiatalság volt, akik délutánonként összegyűltek a nyilvános tereken, és megbeszélték, mi a közérdek a kisvárosban. Például meg kell védeni egy régi épületet, vagy a romák számára közművesíteni egy kampuszt. És abban a pillanatban megszerveződött egy olyan informális közösség, amely létrehozta a maga kis újságát is, megszervezte a nyilvánosságot, az ügyrendet, és addig hajtott, amíg sikerült megoldást találni. Ilyen alulról szerveződő,


valódi civil kezdeményezést Romániában nem igazán találni.

A filozófus szerint csupán a 90-es évek végére jelent meg a civil társadalom vezetőinek gondolkodásában a tudatosság, amely révén az állami dimenzióval, a politikával szemben kellett meghatározniuk önmagukat, és el kellett helyezniük a jogi viszonyokban. 2000 elejére rendeződik a civil szervezetek formális része. Bár maguk számára megnyugtatóan tisztázták, hogy mást csináltak, mint a politikum és az egyház, mégsem sikerült a civil társadalom magját jelentő értékeket magukévá tenni.

Hiányzik például az önkéntesség – nyugaton biztatják a fiatalokat, menjenek egy évre önkénteskedni, ismerjék meg a civil szféra működését, itt ez nem létezik. A civil éthosz másik értéke az autonómia, szabadság, ami azt jelenti, hogy tudatosan el tudom határolni magam a politikától, meg tudom nevezni, mit és miért csinálok. Szorgalmazni kell a civil éthosz meghonosítását lokális szinten, ám a hatalomhoz való viszonyunkban a posztkommunista örökség meghatározó.

Dukász Magor, az Intergatio Alapítvány munkatársa arra kérdezett rá, egy civil szervezet hogyan függetlenítheti magát a politikumtól, ha a kiírásoknak és a döntéshozóknak kell megfelelnie, alkukat kötnie, hogy finanszírozhassa programjait. Pîrvulescu szerint a pártok fölött újra át kell vegyék a befolyást a civil szervezetek, ugyanakkor meg kell tartaniuk függetlenségüket, de ez nagyon nehéz. Egyed Péter szerint


aktívabb állampolgári szerepet kell vállalni,

a civil társadalmiság egy iskola, ami visszavisz a politika szerepvállaláshoz. Erős, formalizált paktumokat kell kötni a politikai szférával, így kap eszközöket a civil szféra, hogy hatást gyakoroljon rá.

Mindketten hagsúlyozták a média szerepét ebben a folyamatban: nagyon fontos a sajtónyilvánosságban a civil társadalom problémáit megjeleníteni. Sajnos, egyre inkább a politikum monopolizálja a médiát, ám valamiképp ki kell kényszeríteni, hogy foglalkozzon ezekkel a problémákkal – összegzett a két szakértő.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS