Bolyai Egyetem: egyesítették, beolvasztották vagy megszüntették?
Kérdezett: Sipos Zoltán 2009. augusztus 10. 10:05, utolsó frissítés: 10:28A hivatalos iratokban egyesítés áll. Hogy melyik kifejezést használjuk, nézőpont, érzelmi hozzáállás és főleg történelmi kontextus kérdése – állítja Novák Zoltán történész.
Egyesítés, beolvasztás, a Bolyai Egyetem megszüntetése: ezzel a három megfogalmazással lehet találkozni az 1959-es intézkedéssel kapcsolatban. Melyik megfogalmazás felel meg a valóságnak?
Novák Zoltán: – Hogy melyik kifejezést használjuk, illetve fogadjuk el, nézőpont, érzelmi hozzáállás és főleg történelmi kontextus kérdése. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az utódintézmény, a Babeș-Bolyai Egyetem létezésének melyik korszakát nézzük. Hisz 1959-től az egyetem létezésében, működésében több alkorszakot is megkülönböztethetünk annak függvényében, hogy a magyar nyelvű oktatásnak mi volt a státusa.
A hivatalos iratok az egyesítés (unificare) kifejezéssel írták le a történéseket. Ez elméletileg azt jelentette volna, hogy két – addig különálló intézmény – kerül egy jól kidolgozott menetrend és terv alapján közös adminisztráció alá oly módon, hogy közben sajátos jellemzőiket (főleg nyelvi szinten) megőrzik. Azért mondom, hogy jelentette volna, mert idővel az egyesítéskor rögzített feltételek változtak.
Ha azokat az egyensúly-eltolódásokat vesszük figyelembe, melyek már az egyesítés pillanatában is, de később mindenképp jelentkeztek a magyar oktatás kárára, akkor használhatjuk a beolvasztás kifejezést is akár.
A megszüntetés mint megfogalmazás abból a szempontból logikus, hogy a BTE valóban megszűnt létezni, mint önálló, Bolyai nevet viselő intézmény. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a karok, szakok, a tanszemélyzet révén a magyar egyetemi oktatás mint olyan nem szűnt meg akkor és ott, hanem veszteségeket szenvedve átszerveződött, átalakult. A magyar egyetemi oktatás szinte teljes megszűnésének veszélye a nyolcvanas évek második felében következett be.
Mit jelentett egy erdélyi (illetve romániai) román értelmiségi számára a Bolyai Egyetem? És a Babeș (volt I. Ferdinánd) Egyetem? Melyek voltak az erőviszonyok a két intézmény között az egyesítést megelőzően?
– Az erdélyi magyarság és értelmiség számára egyértelműen a magyar nyelvű felsőoktatás fellegvárát jelentette a Bolyai Egyetem: magyar nyelven történő képzés, oktatás, álláshelyek, egzisztenciák, az ideológiai szigor mögötti lehetőségek a magyar kultúra, hagyományok ápolására.
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a BTE is egy ún. szocialista oktatási intézmény volt. Tartalmi vonatkozásban követnie kellett és követte is a hivatalos ideológia előírásait tantervben, tanmenetben, az oktatott tárgyak milyenségében. Itt is lezajlottak a korszakra jellemző ideológiai harcok, az osztályellenség kizárása.
Rivalizálás már a Bolyai születésénél is felmerült az előző egyetem(ek) (Ferenc József Tudományegyetem, I. Ferdinánd Egyetem) infrastrukturális örökségét illetően.
A román pártvezetés és a holdudvarát alkotó értelmiségiek egy jelentős része, annak ellenére, hogy a Bolyai tartalmában is egy szocialista tanintézmény volt, főleg 1956 után úgy tekintett a Bolyaira, mint azon intézményre, ahol létezhet nemzeti elszigetelődés, és ahol kevésbé tud érvényesülni a párt- és ideológiai kontroll.
Milyen volt az egyesítés visszhangja a román értelmiség körében? Volt-e egyáltalán reakció?
– A két egyetem egyesítését a párt határozta el és hajtotta végre egy olyan időszakban, amikor a Román Munkáspárt vezetősége szilárdan őrizte pozícióit, és azt is elérte, hogy a Vörös Hadsereg csapatai elhagyják az ország területét. Ekkor már körvonalazódott az a nemzeti érzelmekre is épülő politika, amely később oly jellemző és népszerű lett a legtöbb román értelmiségi közt is. Egy olyan intézkedés, amely részét képezte a román nemzetépítésnek, nem váltott ki komolyabb ellenvetéseket a román értelmiségiekből, azok túlnyomó része nem ellenezte a két intézmény összevonását.
A totalitárius diktatúrában a párt fogalmazta meg mindenki (román és magyar értelmiség egyaránt) hivatalos véleményét. Így azon magyar értelmiségiek (Szabédi László, Balogh Edgár, Csendes Zoltán) sem fejezhették ki nyilvánosan nemtetszésüket, akik elvileg ellenezték vagy esetleg komoly fenntartásokkal fogadták ezt a lépést. Erre részben a különböző előkészületi gyűléseken volt némi lehetőség, de ezeket a hangokat hamar elfojtották, a felszólalókat pedig arra késztették, hogy felülbírálják véleményüket.
Hogyan alakult az ötvenes években a bukaresti pártvezetés magyarokkal kapcsolatos politikája? Milyen szerepet játszott ebben '56, illetve a Magyar Autonóm Tartomány, melyet a Bolyai Egyetem beolvasztása után, 1960-ban felszámoltak?
– Az RKP magyarságpolitikája 1945-89 között többször is változott az éppen aktuális kül- és belpolitikai kontextustól függően. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc illetve annak romániai, erdélyi utórezgései vízválasztó eseménynek számítanak ebben a folyamatban. A román pártvezetés egyértelműen megerősödve került ki '56-ból, és az ötvenes évek végéig két fontos lépésre szánja el magát.
1. Megerősíteni a társadalmi kontrollt, feltérképezni és ellehetetleníteni a potenciális belső ellenséget egy, a magyarországihoz hasonló esemény megelőzése végett.
2. Megszabadulni a szovjet jelenléttől és ellenőrzéstől, és elkezdeni egy saját nemzeti vonal kiépítését. 1958-ban távoznak a szovjetek az országból, és a hatvanas évek kezdetétől beszélhetünk az ún. román nemzeti kommunizmusról.
A magyarsághoz való viszonyulást ebben a kontextusban kell elhelyezni. Az '56-os események erdélyi kicsengéséből a pártvezetés azt a következtetést vonta le, hogy az erdélyi magyarság (amely viszonylag különálló oktatási intézményhálózattal és egy Magyar Autonóm Tartománnyal is rendelkezett) integrációja nem éri el az elvárt szintet, a nemzeti érzés erős jelenléte potenciális veszélyforrás lehet a román államra nézve.
Ezért az ötvenes évek második felében a párt egy sor olyan intézkedést vezet be, amellyel fokozni tudja a magyar közösség fölött gyakorolt kontrollját: oktatási és kulturális intézmények összevonása, a MAT átszervezése, a pártkáderek etnikai összetételének megváltoztatása a román származású vezetők javára (a magyar származású, magasabb funkcióban levő káderek háttérbe szorítása), utcanév-átkeresztelések, a kétnyelvű feliratok számának csökkentése.
Miért éppen erre a megoldásra (ti. az egyetemek egyesítésére) esett a választás? Léteztek esetleg más forgatókönyvei is a hatalomnak az egyetem leépítésére?
– Amint fent is említettem, az oktatási rendszer átalakítása, erősebb kontrollja egy volt a pártvezetés számos lépése közül az ötvenes évek végén. Az oktatási intézmény ily módon történő átszervezése jelentette a jéghegy csúcsát.
Más lehetőség lett volna az egyetem – mely szinte egyedülálló kisebbségi intézmény volt Kelet-Európában – megszüntetése, ez azonban nem vetett volna jó fényt a párt nemzetiségpolitikájára még a szocialista blokkon belül sem. Más, leírt és fennmaradt forgatókönyvről nincs tudomásunk. A párt a különböző stratégiai elképzeléseit általában folyamatokban vitte véghez, ezzel a tendenciával csak Ceaușescu szakított részben a nyolcvanas évek második felétől.
Az oktatási rendszer ily módon történő átszervezése tovább erősítette a párt ideológiai kontrollját.
Hogyan nézett ki az a nemzetközi konjunktúra, ami lehetővé tette ezt a lépést?
– 1956 után vagyunk, a magyar szabadságharc leverése utáni időszakban. A forradalom során kiderült, hogy a Nyugat segítségére nem lehet számítani, a Szovjetunió továbbra is uralja a keleti tömb térségét. A magyar pártvezetés csak keresi a helyét a külpolitikai porondon. Például az újjászervezésben nyújtott segítségért adós a Gheorghiu Dej által vezetett Román Munkáspártnak. Az egyetem-összevonást is gyakorlatilag csak tudomásul veszi.
Ezen túl a térség országaiban, főleg az ideológiai irányvonalat diktáló Szovjetunióban is előtérbe kerül az ún. „szocialista népek egyre erősödő egységére” épülő teória. A szocialista egység, a szocialista nemzet megteremtése érdeke ürügyén csorbulnak a különböző nemzetiségek nemzeti hagyományainak ápolására létrehozott intézmények, lehetőségek. Tehát az a szovjetektől átvett modell, amely viszonylagos lehetőségeket biztosított a nemzeti kisebbségek sajátos kultúrájának ápolására a térség számos országában, átalakul, lehetőségei pedig csökkennek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
