2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hidegháborús hangulat a kolozsvári kampányközpontokban

2009. december 06. 19:01, utolsó frissítés: 19:02

Választási kampányközpontot fotózni a választás napján körülbelül olyan, mint katonai objektumról képet készíteni a '80-as években. Pedig tanultam a kolléga két héttel ezelőtti esetéből, és mind a PSD-nél, mind a PD-L-nél egyenesen azzal kezdtem, hogy engedélyt kértem a fotózásra. Bemutatkozás után nagyjából a következő kérdésekre kell válaszolni:


Miért? De tényleg, miért? De ez fontos? Mit akarok fotózni? Miért pont azt akarom fotózni? Nem akarok inkább visszajönni később? Nem akarok inkább egy szép óriásplakátot fotózni? Nem akarom inkább a bejáratot fotózni, kívülről? De tudom, hogy ezt nem szabad? Szabad? Tényleg? Honnan jövök? Biztos onnan jövök? És hova megyek? De vajon miért nem ismernek? Vagy mégiscsak ismernek? De akkor sem világos, mire kell nekem a fotó...



És nem kell túlságosan elbizakodottá válni, hogyha egy személy végül beadja a derekát: ezek a kérdések – különféle variánsokban – azután is fel-felröppennek egyik vagy másik sarokból. A PSD-központban például le mertem fényképezni egy újságírót, amint jegyzetel. Azonnal felpattant az egyik asztaltól valaki, s kapásból meggyanúsított, hogy azért fotóztam le a kollégát és nyitott jegyzetfüzetét, hogy aztán el tudjam olvasni a jegyzeteket.



És ilyenkor hiába mondja az ember, hogy nem érdekli a jegyzet, sőt, a fotózott újságíró is hiába mondja, hogy őt sem érdekli a jegyzet, annyit fotózhatom, amennyit akarom, végül csak le kell törölni a fotót. A vicces a dologban az, hogy közben a laptopokon mindenütt Excel-fájlok voltak megnyitva, valószínűleg sokkal értékesebb információkkal, mint az újságíró-jegyzetfüzet. A laptopokat viszont szabadon fényképezhettem.



A Demokrata-Liberális Párt kampányközpontja egyazon főtéri épületnek ugyanazon a gangján található, mint a PSD-központ. A PD-L központ annyiban különbözik a PSD-irodától, hogy nagyobb és elhanyagoltabb, több az összetört pannó, valamint hogy itt önkéntesek tucatja múlatja nevetgélve az időt.



A belső szobákban itt is laptopok fölé görnyedő aktivisták tucatjai, üres pizzásdobozok mögött. Persze itt nem lehet csak úgy felügyelet nélkül mászkálni: kísérő kell, akinek minden gesztusáról lerí, hogy szeretne minél hamarabb szabadulni tőlem. Így tényleg gyors vagyok, néhány kattintás és kész. Távoztomban valaki még utánam szól, hogy de miért is fotóztam? (tudósítónktól)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS