Melyik kolozsvári műemlék érdemli meg a turistákat?
kérdezett:Kertész Melinda
2010. május 05. 10:45, utolsó frissítés: 14:55
Virgil Pop műépítész leginkább a Farkas utcát és a Karolina teret mutatná meg a Kolozsvárra látogatóknak. #b#[interjú]#/b#
A Sorin Apostu vezette kolozsvári polgármesteri hivatal nemrég azzal rukkolt elő, hogy megpályázná a kulturális fővárosi címet. Apostu össze is állított egy 12 turisztikai célpontot tartalmazó listát, amelyen első helyen szerepel a Szabók bástyája. A rangsorolás sem mellékes: a Szent Mihály templom, a város szimbóluma a hetedik helyre került fontosság szempontjából. A Szabók bástyája lett a listavezető.
A román városvédők szerint sérti az önkormányzat szemét a fontos épületek magyar vonatkozása. Szerintük Kolozsvár meg sem érdemli a kulturális főváros címet. A listát is kielemezték, hogy kiderüljön, miért.
Mi egy másik szempontra is kíváncsiak voltunk: Virgil Pop műépítészt, a Kolozs megyei Műemlékek és Történelmi Lelőhelyek Területi Felügyelőségének főtitkárát kérdeztük.
Virgil Pop: Erről a listáról bárki azt mondaná: én másképp állítottam volna össze. Én Kolozsvárra jellemző urbánus terekre gondoltam volna elsősorban: a Karolina térre, a Főtérre, a Farkas utcára, amelyek kiváló turisztikai célpontok lehetnének.
Egy látogató ilyesmire kíváncsi, ilyen terek keltenek benne mély benyomást. Németországban vagy Franciaországban sokkal értékesebb gótikát találni, tehát nem valami hatékony egyetlen gótikus templommal csalogatni Kolozsvárra a turistákat. Ezzel szemben egy jellegzetes városi teret sokkal érdekesebb bejárni:
vonzóvá teheti a várost.
A Szabók bástyája nem annyira értéke miatt, mint politikai okokból került első helyre: mivel a PDL-s városvezetés idején újították fel, az ő büszkeségük, ezzel is szemléltetni akarják, hogy dolgoznak a városért.
A Karolina tér arányait tekintve nagyszerű fejlődésen ment keresztül, a kis kiterjedéséhez arányló magas párkányzat egyedi városi térré varázsolja, aminek hangulatához a nemrég befejezett kövezés is hozzájárul.
A Farkas utca Európa egyik legszebb utcája, az itt található Szent György szobor pedig említésre méltó: bár gótikus stílusban készült, jövőbelátó alkotás, amely a reneszánsz pirkadatát sejteti. Ugyanis a szobrászat terén a reneszánsz Európának az Alpoktól nyugatra fekvő részein ennek az alkotásnak felállítása után fél évszázaddal jelentkezett először.
Ugyancsak a Farkas utca egyik markáns épülete az Apostu listáján szereplő Babeş-Bolyai Tudományegyetem főépülete. Az egyetem természetesen a város egyik szimbólumaként tartható számon, bár az épület kiterjedése miatt enyhén ront a Farkas utca tipikusan középkori hangulatán.
Kétségtelenül szerencsés döntés volt a városvezetés részéről a botanikus kert turisztikai célpontként való javaslása, ezt úgy érzem, nem kell magyarázni.
A Kálvária-templomnak a listára való felvételét nem azért kritizálták a különböző blogokon, mert nem jelentene értéket. Inkább azért aggódnak a városvédők, mert a templom környezete a kommunista várostervezés kudarcának kiváló példája. Úgy gondolják, okafogyott olyan környezetbe csalogatni a turistákat, amelynek a templomon kívül semmiféle kínálnivalója nem akad. Ön mit gondol erről a felvetésről?
Bár valóban nem szemrevaló a környék, hasznos lehet, ugyanis a közelben elhelyezkedő hídról nyílik a legkiválóbb látvány a templom felé. Ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy itt nemcsak a templom érdekes, hanem a földerődítmény is, amely körülveszi.
Ez az erődítmény vélhetően maga a Clus-ként említett, első történelmi Kolozsvár. Az immár dombnak kinéző erődítmény most, tavasszal a legpompásabb. Amíg még aprók a fák levelei, gyönyörű a háttérben felsejlő templom, amelynek érdekességét a Monostor negyed épület-förmedvényei fokozzák – közéjük tartozik a híd is. Viszont erről a hídról szemmagasságban szemlélhető az egykori erődítmény ma fűvel borított, ferde síkja.
Mátyás király szülőháza az egyik zarándokhely sok külföldi számára, mivel maga a király is a város emblematikus személyisége. Azonban a ház történelmileg jobbára egy kitalált emlékmű, amely Mátyás szülőházának való kinevezése óta vonta magára a figyelmet: számos restaurálási folyamaton ment keresztül, így elveszítette eredeti kinézetét. A ház négy radikális változtatáson esett át, így mára az utóbbi 120 év restaurálási módszerei mind tetten érhetők rajta.
Melyek azok az elemek, amelyeknek esetleg nem lenne helye az épületen, ha azt korhűen képzeljük el?
A restaurálási folyamatok következtében első ránézésre kevés az eltérés. De ha alaposan szemügyre vesszük, akkor észrevesszük az ablak mentén húzódó faragott kőmargókat. Ezek az elemek elütnek az eredeti külalaktól: a ház homlokzata nagyon egyszerű volt, az ablakokat kifelé nyíló fakeretbe foglalták, minden cifrázást mellőzve.
Ezek a margók egyébként a korai reneszánszra jellemzőek, mintegy stílusbeli átmenetet képezve a gótika és a reneszánsz között. Ezeket a margókat a 19. század végén illesztették az ablakok köré. Több 19. századbeli, a restaurálás előtt készült fénykép és metszet maradt fenn a házról, amelyeken jól látható az ablakok egyszerű felépítése.
Igaz, hogy számos beavatkozást igényelt az ingatlan: mivel igen leromlott, több tucat repedés barázdálta a falait. Azonban a feljavítás csak a Mátyás király szülőházává való nyilvánítást követően kezdődött el.
Hogyan ragadt rá az épületre a szülőház-címke?
Nem teljesen bizonyos, hogy ez az ingatlan Mátyás szülőháza. Viszont azt lehet tudni, hogy Mátyás király egy fogadóban látta meg a napvilágot, mivel Szilágyi Erzsébet Buda felé tartva megszakította utazását, és hosszabb ideig tartózkodott a városban. Az akkori Kolozsvár legnagyobb fogadója a mai Főtéren helyezkedett el, a 23 szám alatt, azonban ma ez a lábas ház már nem létezik, csupán néhány kép maradt fenn róla.
A Mátyás-ház is fogadóként működött. A 19. század végén elhatározták, hogy lebontják a Főtéren levő fogadót, helyébe építették a ma a Magyar Köztársaság konzulátusának is helyet adó ingatlant. A mai napig így ismert épületet a vita elkerülése végett nevezték ki Mátyás szülőházának.
Bár ezt az információt a történészek nem veszik figyelembe, Veress Ferenc fotográfus a 19. század derekán készült alkotásai között egyetlen felvétel sem lelhető fel a szülőházról, tehát akkor még nem viselhette ezt a megtisztelő címet. Ha viselte volna, akkor bizonyára benne lett volna abban a fotó-albumban is, amelyet a kolozsváriak Sissi királynénak ajándékoztak.
A 19. század végén elkezdődött restaurálások során a szerény küllemű házat először a klasszicista elvek szerint módosították: a homlokzatot pilaszterekkel tették ritmusosabbá. Természetesen ezek a falpillérek sosem voltak a ház alkotóelemei, de a századvégen ez a beavatkozás előkelő megoldásnak tűnt.
Ekkor vezették be az ablakok mentén levő "ideológiai" margókat is, amelyek a gótika és a reneszánsz közötti váltást hivatottak szimbolizálni, vagyis a király születésének időpontját mutatják. 1940-ben egy újabb munkálatba fogtak, Kós Károly vezetésével a korábbi restaurálás nyomait kívánták eltüntetni.
A Szent Mihály templom műemlékként kétségtelenül a város legértékesebb épülete, amelyet ráadásul nem módosítottak meggondolatlan restaurálások. Stílusbeli következetessége annak köszönhető, hogy bár 150 év alatt, de egyetlen korszak során épült fel. Két stílust tükröz: érett és késő gótikát. Annak ellenére, hogy a város legfontosabb épülete, nem túl híres.
Valószínűleg ez annak tudható be, hogy a 19. század végén bekövetkező térrendezés során lebontották a közvetlen közelében álló épületeket, így megszűnt a meglepetés varázsa, amelyet akkor érez az ember, amikor a keskeny utcákon végigmenve befordul a sarkon, és ott áll templom előtt, amelynek méretei ebből a közelségből lenyűgözik. Jó példa erre a brassói Fekete-templom, amely, bár művészettörténeti értékében alulmarad, mégis sokkal híresebb, mivel megmaradtak körülötte a középkori hangulatot árasztó épületek szegélyezte keskeny, kanyargó utcák.
A lecsupaszított, klasszicista stílusban újragondolt Főtér elvesz a Szent Mihály templom értékéből. A legutóbb eszközölt térrendezés esetében létezett egy igen jó terv, amelynek alkalmazásakor óriási bakit követtek el: a befektetendő munkának csupán a kétharmadát végezték el, a tér sziget-szerű jellegét a négy oldalán áramló forgalom kölcsönzi.
Véleményem szerint politikai baki történt, a tér félkész állapotban való megnyitásával a városvezetés mindenáron szemléltetni akarta a város érdekében tett erőfeszítéseit. Így sokan, még értelmiségiek is háborognak a Főtér kinézete miatt, mivel nem értik a tervet. A terv ugyanis azt írja elő, hogy a tér keleti és nyugati frontján
kiiktatják a forgalmat,
és az utat a térhez csatolják. Amikor ez bekövetkezik, a tér hangulatossá válik, azonban erre még várni kell: a forgalom kivonásának feltétele a körgyűrű elkészülése, azonban ezek a munkálatok a gazdasági válság miatt most szünetelnek.
A tér egy évvel ezelőtti kinézete a 19. század végére jellemző térrendezésről tanúskodott. Akkoriban a köztereket igyekeztek kertté alakítani, amelyben rengeteg virágágyás kapott helyet. Persze, ezekre az ágyásokra nem lehetett rálépni, így a járókelők kénytelenek voltak meghatározott útvonalakon átkelni a téren.
1900-ban a berlini Gendarmenmarkt úgy nézett ki, mintha ugyanaz a személy tervezte volna, akit a kolozsvári Főtér kialakításával bíztak meg.
Ugyancsak Berlinben, a Reichstag előtt egy óriási kerek virágágyás díszelgett, ami mindenkinek útjában állt. Az új külalak kialakításakor nem kövezték ki a teret, hanem fűvel ültették be, amelyet korlátlanul lehet használni. De a gótika nem tűri meg maga mellett a zöldövezetet: a középkori városból hiányzik a növényzet.
A Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy palota Kolozsvár legfontosabb civil építészeti alkotása, amely a Szent Mihály templom mellett a város második legértékesebb épülete. Így hát méltán kerül fel a kolozsvári Nemzeti Színházat is tartalmazó listára.
A színház épülete a Fellner és Helmer építészpáros remeke. Megfelelően kiaknázva egy igazi turistacsalogató lehet, azonban a nemrég eszközölt felújítások során rákerült rikító színskála nem a legszerencsésebb választás. Esetleg a nap és a patina segíthet még rajta. Minden egyes, felújított épület vadonatúj külleme miatt enyhén agresszív jellegű. A restaurálás esetében figyelni kellene a patina-hatás megtartására, azonban ehhez csak nagyon kevés restaurátor rendelkezik megfelelő érzékkel.
A Bocskai téren levő ortodox katedrálist az elmúlt időszakban elrontották. Érdekes megfigyelni ennek az épületnek az evolúcióját. A terveket George Cristinel műépítész készítette, aki a 19. századra jellemző bizánci-eklektikát művelte. Amikor Kolozsváron felkérték a katedrális terveinek elkészítésére, ő már a modern építészet felé kacsintgatott. Furcsának tűnhet, ha arra gondolunk, hogy a kubizmus és a modernizmus netovábbját ábrázoló Egyetemiek Házát is ő tervezte.
Ha megnézzük a terveket, kiderül, hogy ennek a templomnak sokkal díszesebbnek kellett volna lennie, de úgy tűnik, Cristinel időközben meggyőzte nézeteiről a modernizmust nem éppen szívlelő ortodox klérust, és sikerült visszafogottabban díszítenie a templomot.
Nemrégiben az a döntés született, hogy építsék a templomhoz az eredeti tervben szereplő négy tornyot, amelyekről Cristinel menet közben mondott le. Az építész pedig nem vette figyelembe azt a tényt, hogy maga Cristinel sem tartotta be a tervet, így most a négy torony az épület legdíszesebb eleme. És most hadd ne említsük a templom környezetét, amelynek egy,
a lehető legnevetségesebb szobor
a komponense. A fellegváron levő Funar-féle kereszt pedig lehet, hogy egy alkotás, azonban nem műépítészeti. Felvétele erre a listára talán egy vicc.
A népművészeti múzeum sajnos már nem élvezhető, mivel nemrég tönkretették a környezetét. 1937-ben egy királyi rendelet nyomán utalták ki a területet, amely eredetileg a vasúti sínekig tartott. Azonban 20 évvel ezelőtt a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alá került, a hatóság pedig ahelyett, hogy vigyázott volna rá, a terület felét elvette, és ezen a Tetarom ipari park létesítését tette lehetővé.
Ez a kulturális bűntett teljesen illegális módon történt – persze, hazánkban nem léteznek vétkesek. Így ma odalátogatva ahelyett, hogy kedves, rusztikus környezetben szemlélnénk az apró, népi hagyományok alapján épült házakat, a Tetarom rikító piros épülete és a többi ultramodern épület előterében kell néznünk őket.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
