Vincze Enikő nem akar neoliberális menedzsmentet a BBTE-n
kérdezett:Kertész Melinda
2012. február 09. 17:16, utolsó frissítés: 17:17
A rektorjelölt meglátása szerint minőségi szempontokkal lehet ellensúlyozni a gazdasági hatékonyságban való gondolkodást.
Miért pályázta meg a rektori tisztséget?
Vincze Enikő: Úgy gondoltam, hogy általában a választások, és kifejezetten ez az egyetemi választás jó alkalom arra, hogy több elképzelést tegyünk le az asztalra és párbeszédet folytassunk egymás között az egyetem jelenéről és jövőjéről.
Egy különös helyzet adódott: életbe lépett az új tanügyi törvény, amely a felsőoktatás terén is fontos változásokat fog generálni, illetve Andrei Marga, az egyetem mostani rektora nem maradhat meg ebben a tisztségben. Ez a tényállás pedig több szempontból is kihívást jelent mindannyiunknak.
Arról is beszélnek, hogy egyfajta hatalmi űr jön létre annak következtében, hogy Margának távoznia kell az egyetem éléről. Marga már 15 éve rektor, és egy bizonyos vezetési stílust honosított meg, ezért nehéz dolga lesz annak, aki most lép fel a porondra. Az egyetemről öten gondoltuk azt, hogy ehhez a vitához van mit hozzáadni a fennálló helyzetben.
Ehhez a két nagy kihíváshoz képest biztatónak találom a megmérettetést: van közöttünk fizikus, pszichológus, történész, közgazdász, és jómagam, a szociál-antropológia területéről. Ezek a diszciplináris hátterek különbségeket hoznak, és úgy gondolom, bárki is nyeri el közülünk a rektori tisztséget, tanulhat a többiek javaslataiból.
Mit mondana el az egyetemen uralkodó erőviszonyokról? Cristina Ciumaşt Marga pártfogoltjaként és a legesélyesebb jelöltként tartják számon. Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy ebből a választásból nyertesen kerüljön ki?
Valóban vannak ilyen találgatások, hogy Ciumaş tanárnőt valamiért előnyben részesíti a jelenlegi vezetőség. Ennek talán az egyik bizonyítéka, hogy az egyetem hivatalos sajtóközleményében csak az ő indulása volt olvasható, annak ellenére, hogy már többen jelezték, hogy megpályáznák a tisztséget. Lehet, éppen az hoz majd váratlan fordulatokat, hogy a hatalmi viszonyok bonyolultak, és ebben a légkörben már azok is elbizonytalanodtak, akik eddig szilárdnak érezték a pozíciójukat. Túl sok a spekuláció, az összeesküvés-elmélet, találgatják, hogy ki kivel, illetve ki ellen szövetkezik, miért lépett be ebbe a harcba. Annyira telített a légkör a találgatásokkal, hogy diktátor legyen a talpán az, aki ezeket uralni tudja.
A hatalmi játszmában a másik oldalon a politikum beavatkozása kapcsán léteznek összeesküvés-elméletek, ez egyértelműen látszik abból is, ahogy Marga az egész választási rendszert megkérdőjelezi, ahogyan a szabbatikus év körüli vitát levezette a szenátusban, ahogy befolyásolta a választási dátumok többszöri kitolását – a választásoknak már december végén le kellett volna járniuk. Múlt csütörtökön azt jelentették be, hogy ismét elhalasztották a szenátusi választásokat és a kari tanácsok választásait, 8-áról 24-re.
Ebben a hatalmi mezőnyben az történik, hogy Marga a politikai ellenzékiségét játssza ki (Andrei Marga a PNL tagja, szerk.), és ezt nemcsak önös érdekből teszi, vagy azért, hogy magát főnökként lopja vissza a nyugdíjkorhatáron túl az egyetemre, hanem azért is, hogy demonstrálja: ez a rendszer rothadt, és aki nem áll mellette, az Băsescu és azon okkult erők mellett áll, akik tönkre akarják tenni a felsőoktatást. Nekem ebbe a térbe belépni nagy kihívás.
Ezeket a problémákat, és Margának például a szabbatikus év kapcsán való kitöréseit a Democraţie UBB honlap is dokumentálta. Ezen a felületen a BBTE életében egy alternatív diskurzus jelent meg, amely bevallottan egy demokratikus szemléletet népszerűsít. Ugyanakkor sokak szerint a Marga-korszak diktatórikus, a rektor vezetési stílusa rányomta a bélyegét az egyetemre, és emiatt nehezen lehet váltást előidézni. Milyen eséllyel terjeszthető ki ez a demokratikus szellem az egyetem egészére? Megérett-e az egyetem a demokráciára?
Én csak reménykedni tudok, hogy igen, de sok kézzelfogható érvem nincs amellett, hogy ezt állítom. Maga az, hogy megjelent a Democraţie UBB felület, az, hogy néhány ember, aki nincs magas pozícióban az egyetemen, ezt kezdeményezte, azt jelenti, hogy sokan lehetnek azok, akik hasonlóan gondolkodnak.
Sokszor beszélgettünk kollégákkal arról, hogy miért is tarthatatlan a vezetőség valamely lépése vagy akciója. Tehát elégedetlenség az nagyon sok volt és van, amit az emberek különböző módon próbálták levezetni. Egyesek úgy, hogy az elmúlt néhány évben lemondtak a beleszólásról, vagyis úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt semmilyen akadémiapolitikai helyezkedésben az egyetemen – mert reménytelennek és megalázónak tartották az ebben való részvételt. Azt hiszem, ez az a kategória, amelyik szimpatizál azokkal, akik aktívan léptek a Democraţie UBB csoport létrehozásában.
Félreértés ne essék, én most nem az emberek minőségéről vagy tudományos teljesítményéről beszélek, illetve ennek az egyetemnek a hírnevéről vagy fontosságáról, hanem kifejezetten a vezetési stílusról és a hangulatról, amiben az emberek elveszítették nemcsak a kedvüket, hanem a reményüket is az iránt, hogy beleszóljanak, vagy hogy valamit is javasoljanak. Hiszen rendre minden hozzájárulásukat leseperte az asztalról a vezetőség. Most a Democraţie UBB honlapon vannak olyan megnyilvánulások, amik szintén erről a hangulatról beszélnek, és egyre többen megszólalnak.
De történt olyan is, hogy valakinek a valódi neve alatt jelentettek meg másvalakik elégedetlenségeket, és akkor a felületfenntartó csoport és az említett személyek között olyan viták lobbantak fel ekörül, hogy nem helyénvaló az ilyen fajta megszólalás; mások a névtelen kommentelőkre nehezteltek. A mások nevében történő kommentelés mindenképp helytelen, ebben mindenki egyetértett.
Terítékre került az is, hogy egyáltalán miként kell megszólalni, mit jelent a kritikai hozzáállás, hogy lehet egyensúlyt tartani az érvekkel fenntartott kritikák és a személyes hangvételű vádaskodások között. Ezek, azt hiszem, normális vajúdásai ennek a rendszernek, de az, hogy vannak ilyen vajúdások, és nemcsak kinek-kinek a konyhájában, irodájában zajlanak, hanem nyilvános térben is, ez jó jel. Hogy csak ilyen jó jeleknek kell örvendenünk – az nem jó jel. De reméljük, hogy több jó hír is lesz.
Ön is aktív résztvevője ennek a csoportnak. Elmondaná, hogy mi a kapcsolata a felületet szerkesztő csoporttal, és mennyire kívánja a kampány során a közbeszédbe behozni az itt megjelenített értékeket?
Mindenki előtt világos és nyilvánvaló, hogy elejétől fogva részt vettem ennek a csoportnak a kezdeményezéseiben, ez nem volt titok soha. Viszont a csoportot azért hoztuk létre, hogy demokratikus játékteret jelentsen a választások hátterében, és nem csak, mert továbbra is szükség lesz erre a felületre. Valójában az átláthatóságot pótolja, és javítja a hivatalos információáramlás hibáit. A választások után is szükség lesz rá, függetlenül attól, hogy rektor leszek-e vagy sem, ebben továbbra is részt veszek.
Most látszólag fennáll egy érdekellentét ez és aközött, hogy jelöltettem magam a rektori funkcióra. Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy ezt a jelölést nem úgy kell értelmezni, mint ennek a csoportnak a jelölése. Személyes opció volt. Persze az, hogy vannak körülötted emberek, akikkel nemcsak formális, procedurális, pl. demokratikus eljárásmódok tekintetében értesz egyet, hanem tartalmi, eszmei dolgok vonatkozásában is, ez fontos volt, és fontos. Viszont a Democraţie UBB felületét nem fogom saját kampányom lebonyolítására használni, és azt sem várom el, hogy az engem itt ért vádak kapcsán a segítségemre ugorjanak a társaim.
>> Vincze Enikő rektori programja itt olvasható >>
A helyzet bonyolult, és tényleg nem tudtuk, nem beszéltük át, nem volt a terveink között, amikor a csoport ötlete felmerült, hogy valaki közülünk jelöltesse magát. Én személy szerint tényleg azért döntöttem így, mert elolvastam a többi jelölt javaslatait, vázlatait. Közülünk hárman már a hivatalos jelölés előtt nyilvánosságra hozták terveiket, ami nagyon jó. Egyrészt ők is lehet, hogy tesztelték a vélemények kialakulását. Számomra az volt a kihívás, hogy ezekhez képest egy másik programot, egy másfajta egyetem-elképzelést artikuláljak. Tulajdonképpen ez motivált – ha már demokratikus a játéktér, ha már van egy alkalom, hogy többféle elképzelést megjelenítsünk, ami vonzza a közvélemény figyelmét, érdeklődését, akkor használjuk ki.
A „minőségi multiversitas” létrehozására vonatkozó célkitűzés programjának egyik alappillére. Milyen jelentéssel bír ez az Ön számára?
Tulajdonképpen mind a két szó önmagában nagyon fontos, és a kettő összekapcsolása különösen. A multiversitas fogalmát valamikor a ’60-as évek közepén vezette be a Kaliforniai Egyetem akkori elnöke. Akkor és ott nyilván megvolt a maga jelentéstöltete, ma itt Kolozsváron ez más lehet. A szakmai sokféleségre, az etno-kulturális pluralizmusra, a decentralizált hatalomgyakorlásra, az egyetemen kívüli világgal fenntartott sokféle kapcsolatára egyaránt utal.
A minőségi jelzőnek itt hadd emeljem ki az egyik üzenetét: a mai világban, amikor a közpolitikák kulcsszava a „gazdasági hatékonyság” és ez hatol be az egyetemre is mint a szakok közti megmérettetés eszköze, rehabilitálnunk kell azt az elvet, hogy az egyes szakok a maguk minőségi kritériumai szerint értékelődjenek, nem pedig egy általános skálán. Nem várhatjuk el, hogy ugyanolyanok legyenek a gazdasági vagy a szakmai értékkritériumok például a fizikában és az irodalomkritikában, vagy más tudományterületen.
Az új tanügyi törvény előírásai szerint a gazdasági és pénzügyi hatékonyság fontos az intézetek, az egyetemek megítélése szempontjából. Kritikusan viszonyulok a törvénynek ezen előírásához. Az oktatási törvény egyik cikkelye szerint a minisztérium nemcsak a rektort függesztheti fel, hanem megszüntetheti a szakot, az intézetet, az egyetemet, ha bebizonyosodik, hogy gazdaságilag nem hatékony az adott szak, intézet vagy akár egyetem. Ezzel a neoliberális előírással nem értek egyet, hiszen ez nem más, mint a tudomány privatizálása.
Tehát inkább szociális megközelítésben látja az egyetem működését?
Igen, ilyen vonatkozásban máshogy állok hozzá. Azért kapcsolom a multiversitast a minőség elvéhez, mert a minőségi szempontokkal lehet ellensúlyozni a gazdasági hatékonyságban való gondolkodást, a technicizáltság, mérhetőség terminusait.
A programjában arról is szó van, hogy az egyetemnek a közjavak részét kellene képeznie és ön ezt meghonosítaná a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Ez pontosan mit jelent?
Mivel oktatókként egy multiversitasban dolgozunk, kellenek közös pontok, de nemcsak amiatt, mert ugyanannak az egyetemnek vagyunk a közalkalmazottjai, hanem azért is, mert egyéb közös nevezők is léteznek. Egy ilyen közös nevezőként javaslom „az egyetem mint közjó” megközelítést. Ezzel nem azt mondom, hogy az egyetemen mindenkinek alkalmazott kutatásokat kellene végeznie, vagy hogy valamilyen más, az egyetemen kívüli, a város életéhez, vagy a társadalom más részéhez kapcsolódó aktivitást is kellene folytatnia. Rektorként ezt nem tehetem kötelezővé, viszont ezt a vonalat meg akarom jeleníteni és erősíteni.
Az „egyetem mint közjó” fogalomnak több értelmezése is van. Ne felejtsük el, hogy állami egyetemről beszélünk, és ilyen értelemben ez a megközelítés helyes, lévén, hogy az intézmény jórészt állami költségvetésből él, noha léteznek más jövedelemforrásai is. Például azok az ingatlanok, telkek, amelyek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tulajdonában vannak, amiket főként a plusz jövedelmekből vásárolt vagy szerzett meg. Ezek tulajdonképpen közjavak, senkinek sem képezik a magántulajdonát. Ebből a szempontból helytelen eljárás volt például, hogy az egyik épületből az egyetem vezetősége kitessékelte a helyi és nemzetközi presztízzsel egyaránt rendelkező filharmóniát.
Arra gondolok, hogy az egyetem tulajdonában lévő ingatlanokban, parkokban vagy telkeken teret lehetne adni például alternatív, művészeti eseményeknek, olyan megnyilvánulásoknak, amelyek máshol kevésbé tudnak megjelenni. Az egyetem, mint közjó azt is jelenti, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy társadalmi státusztól, etnikai, nemi hovatartozástól, szexuális orientációtól függetlenül bárki hozzáférhessen. Nálunk ez még nem olyan nagy probléma, de ha így haladunk a privatizációval, akkor az lesz, amit elsősorban az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia esetében figyelhetünk meg. Ezekben az országokban ugyanis óriásira növekedtek a tandíjak az állami egyetemeken is, ez pedig oda vezet, hogy a lakosság egy bizonyos része elesett az egyetemi képzés esélyétől.
Most ismét visszatérek az egyetem, mint közjó ama jelentéséhez, amit az elején említettem, hogy miként határozzuk meg az egyetemen termelt és forgalmazott termék, vagyis a megismerés társadalmi hasznát. Egy bizonyos gondolkodási hagyomány szerint a megismerésnek nem kell és nem szabad csak az elvont tudományos elméletek fejlesztésére, forgalmazására törekednie, hanem képesnek kell lennie arra is, hogy valamivel hozzájáruljon az emberek életének és életkörülményeinek a javításához – ahogy a programomban mondom – az életminőség javításához, a természeti környezet védelméhez. Mi, egyetemiek hozzájárulhatunk az adminisztrációhoz és helyi, országos és akár európai uniós szinten is tudást adhatunk a közpolitikák kidolgozásához anélkül, hogy valamilyen politikai pártnak kiárusítanánk magunkat. Szükség van arra a szakmai tudásra, amivel az egyetemiek rendelkeznek, és ezzel hozzá kellene járulniuk az ilyen társadalmi célok eléréséhez is. A javaslatom az, hogy tudományágtól függetlenül ez legyen az egyik vonal, ami összeköt bennünket.
Az Ön programja úgy jeleníti meg az eszményi egyetemet, mint amely a társadalom formálását is szolgálja. Ön úgy fogalmaz, hogy az eszményi egyetem nem civilizálni, kulturalizálni próbál, hanem a közvitát, a kritikus gondolkodás meghonosítását helyezi előtérbe. Jelenleg ettől az eszményképtől mennyire áll messze a Babeş-Bolyai Tudományegyetem?
Marga rektor egyik friss sajtónyilatkozatában beszél a programokról és a jelölésekről, és nyilván a célzásával rám utal, amikor azt mondja, összetévesztem az egyetemet egy civil szervezettel. Valószínűleg azért mondja ezt, mert az általam leírt ideál szerinte ront az egyetem tekintélyén. Persze, hogy nem tévesztem össze az egyetemet egy civil szerveződéssel, csak nyilván Marga rekor rosszhiszeműen akarja látni az elképzelésemet, és így akarja az érveimet leseperni az asztalról.
Másrészt ő is, és sokan mások is azt mondják, hogy az egyetemieknek, az értelmiségieknek szerepük van a diktatúrák, a diktatórikusan gondolkodók és a diktátorok megfékezésében. Az elnyomó rendekkel szemben megfogalmazott kritika nagyon is része egy bizonyos egyetemi hagyománynak. Az értelmiségieknek fontos társadalmi felelősségük van ebben a zaklatott, a válság minden formája által érintett mai valóságban. Ettől a valóságtól nem lehet elvonulni az egyetem laboratóriumaiba, nem lehet menedéket keresni a nemzetközileg elismert folyóiratokban való publikálással. Ebben a valóságban részt kell venni.
Felelősségünk, hogy véleményünk legyen, nemcsak a válsághelyzettel kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban is, hogy ezt mi okozta és miféle elnyomó hatalmi rendekkel van itt dolgunk. Többször is használom a neoliberális kifejezést a programban, és az ezzel szembeni kritikai értelmiségi álláspontot szeretném képviselni. Emellett szeretném megerősíteni a civil szellem, a részvétel, az aktív hozzájárulás modelljét ahhoz, hogy ezeket az elnyomó és negatív hatásokat a magunk módján megfékezzük.
Hogyan határozná meg a rektor szerepét? Milyen egy jó rektor?
Az új oktatási törvény a menedzser-rektor modelljét pártolja. Ugyanakkor előírja azt is, hogy az egyetemi szenátus nélkül a rektor semmit sem vihet át, és az előbbi ellenőrzi az utóbbi tevékenységét. Véleményem szerint a szenátusnak egy erős testületnek kell lennie, olyan emberekből kell állnia, akik elegendő időt szánnak arra, hogy a rektor javaslatait kielemezzék, a rektornak pedig konzultálnia kell a szélesebb akadémiai közösséggel, annak érdekében, hogy több javaslat-alternatíva szülessen. Az ő feladata, hogy olyan környezetet teremts
en, amely generálja és kapacitálja a több alternatívában való gondolkodást. Persze, sokszor sietni kell, egyik napról a másikra kell döntéseket meghozni, életbe léptetni és ez nem jó arra, hogy a vitát és az együttgondolkodást meg tudjuk honosítani. Az új rektornak feladata az, hogy az átmenetet, az ilyen irányú változásokat menedzselje, hogy az új típusú döntéshozatali mechanizmust kezdeményezze és koordinálja, és nem az, hogy egyik napról a másikra az általa legjobbnak tartott modellt meghonosítsa.
Folyamatosan sok szó esik arról, hogy egyetlen romániai egyetem neve sem szerepel a világ vezető egyetemeinek ötszázas listán. Hogyan látja, reális elképzelés az, hogy a közeljövőben a Babeş-Bolyai Tudományegyetem részese legyen ennek a listának? Mi szükséges ehhez?
Igen, ez valójában egy normatíva, amit többen - többek között Marga rektor is - felállítanak az egyetemmel szemben, de azt hiszem, az összes többi jelölt magától értetődően felvállalja. Én viszont megkérdőjelezem, hogy a felsőoktatás, a kutatási intézetek anyagi helyzete és egyáltalán Románia gazdasági helyzete mellett ez lehetséges lenne jelen pillanatban. A másik kérdésem az, hogy egyáltalán ez kellene-e legyen a legfőbb célkitűzésünk. Ezt még tovább kell tárgyalni, és nem lehet magától értetődőnek venni, hogy az egyetem minden alkalmazottjának ezen kell dolgoznia.
Ön számára miben konkretizálódik a multikulturális BBTE?
Programom fontos pontja a kritikai multikulturalizmus felvállalása. A multikulturalitást a BBTE hivatalosan a 90-es évek közepén vállalta fel, amikor Kolozsvár sok szempontból „Funar városa” volt, és a BBTE kettéválása mind politikailag, mind szakmailag és emberileg mindannyiunk számára olyan kihívás volt, amivel meg kellett küzdeni. Azóta, az elmúlt években, az egyetemi Charta szentesítette a magyar tagozat státusát, de a mindennapi életben ennek az egyetemi vezetés szintjén nem igazán volt hatalma és a karok szintjén a működése sok esetben az informális kapcsolatoktól és erőviszonyoktól függött.
Bebizonyosodott, hogy a multikulturalizmus nem csupán kulturális reprezentáció, az anyanyelven való oktatás kérdése (mint ahogyan a Marga-rendszer ezt láttatni kívánta), hanem hatalmi viszonyokba ágyazott opció, esélyekről avagy egyenlőtlenségekről szól.
Az új oktatási törvény jogilag erősíti a magyar tagozat státusát, intézetté alakítja azt át. Mint ilyen, autonómiát ad számára, az önrendelkezés elve alapján, ugyanúgy mint a többi intézet számára. Az önrendelkezés viszont nem csak szabad opciókat jelent, hanem nagy gazdasági kihívásokkal is meg kell küzdenie.
Emiatt is szükség van a magyar tagozat és az egyetem vezetőségének megosztott felelősségére. Emiatt is a magyar intézetek ügyét az egész egyetem szerves részeként kell kezelni. Emiatt is, az új rektornak a feladata, hogy a magyar kollégák számára is biztosítsa azt a támogató környezetet, amely erősíti a véleménynyilvánítás szabadságát, gerjeszti a vitát, a párbeszédet. Röviden: megteremti a részvételi demokrácia lehetőségét, és erősíti az emberek részvételi szándékát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
