Marosvásárhelyi előválasztási kiértékelő: mihez képest volt alacsony a részvétel?
Kertész Melinda
2015. október 13. 11:01, utolsó frissítés: 16:05
Soós Zoltán jelölése csak akkor vehető biztosra, amikor leadják az indulási dossziéját a választási bizottságnál - véli Székely István Gergő politológus.
A vasárnap lezajlott marosvásárhelyi előválasztással a meccsnek koránt sincs vége, most kezdődik a tárgyalás arról, hogy a polgármester-jelölt milyen színekben indul, ki és milyen formában támogatja, és nem utolsó sorban arról, hogy lesz-e a városi tanácsos-jelöltek kapcsán közös magyar lista. Az RMDSZ és az EMNP különböző forgatókönyveiről Székely István Gergő politológus beszélt a Transindexnek.
Működött Marosvásárhelyen az előválasztás, mint politikai eszköz, teljesítette a hozzá fűződő elvárásokat?
Székely István Gergő: – Olyan előválasztásra Erdély-szerte még nem volt példa, amelyen ne kizárólag az RMDSZ-en belüli jelöltek vagy csoportok mérkőzzenek meg egymással, hanem rivális pártok és a civil szféra képviselői is. Marosvásárhelyen konkrétan egyszer volt közvetlen előválasztás, ezelőtt 15 éve. Emiatt azt gondolom, és a mostani eredmények – a részvétel, a regisztrálók száma – is azt tanúsítják, hogy az ilyenfajta politikai versenynek nem igazán van meg az erdélyi magyarság körében a hagyománya vagy a kultúrája, sokan nem értik, hogy mi az értelmük.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy értelmetlen lenne ilyen előválasztásokat szervezni. Szerintem igen lényeges dolog, hogy megvolt az első alkalom, amikor a rivális pártok képesek voltak közösen felállított játékszabályok mentén megméretkezni, most már csak annyi kell, hogy utólag is tartsák magukat ehhez az eredményhez.
Mit üzen számodra az, hogy alacsony volt a részvétel a regisztrálók számához képest?
– Relatív az, hogy alacsony volt a részvétel, mert meg kell vizsgálni azt is, hogy mihez képest. Mivel korábban nem igazán volt példa előválasztásra, nem igazán van mihez hasonlítani. Még 2000-ben sem pont az történt Marosvásárhelyen, mint most: akkor a helyi tanácsosi listákról szavaztak, most a polgármester-jelöltről.
Mivel azonban mégis ez a leginkább hasonló jellegű viszonyítási alap, próbáljuk meg kicsit összevetni a mostani és a 2000-es eredményeket. A 2000-es előválasztáson nagyjából 7000 személy szavazott, vagyis akkor nagyjából a marosvásárhelyi magyar választók 12-13%-át mozgatta meg az előválasztás, ami alatta maradt a 20%-os érvényességi küszöbnek, így végül nem tekintették érvényesnek ezt az eredményt. Ha a mostani előválasztást nézzük, akkor az első nagy probléma az, hogy nem tudjuk, hogy pontosan hány magyar van Marosvásárhelyen, mert a 2011-es népszámlálás eléggé pontatlanra sikerült.
Ha úgy vesszük, hogy a magyar lakosság kb. 57 ezer (a népszámlálás végeredménye szerint 57.532 magyar él a városban), abból nagyjából 46 ezerre tehető a felnőttkorú lakosok száma. Ezeknek a számoknak a fényében a felnőtt korú lakosság 23-25%-a regisztrált és 9-10%-a szavazott. Ha a regisztráltak és leszavazott személyek számát a választói névjegyzékhez viszonyítjuk, akkor ezek az arányok alacsonyabbak, de a választói névjegyzék pontatlan és nagyon felülbecsüli az összlakosságnak és így a magyar lakosságnak a számát.
A mostani részvétel tehát alatta marad a 2000-es arányoknak, ám nem annyira, mint ahogyan az első látásra az abszolút számok alapján tűnne. Ugyanakkor van két fontos különbség. Az első az, hogy egy polgármester-jelöltekről szóló választás jobban be kellene vonzza a szavazókat, mint egy tanácsos-jelölteket ragsoroló választás, tehát ebből a szempontból akár súlyosabbnak is nevezhető a visszaesés. A másik az, hogy 2000-ben nem kellett regisztrálni, most viszont igen. Annak ellenére, hogy sokan regisztráltak (vagy regisztrálva lettek) és mégsem szavaztak, elképzelhető, hogy regisztráció nélkül a mostani részvétel is elérte volna a másfél évtizeddel korábbit, főleg a pártok aznapi mozgósításának köszönhetően.
Tehát bármi lenne a viszonyítási alap, azt gondolom, hogy ez a részvételi arány alacsony. Másrészt viszont úgy kell ezt felfogni, hogy van a magyar közösségnek egy aktív, könnyen mobilizálható kemény magja és vannak a többiek, a széles értelemben vett választóközösség. Szerintem ezen az előválasztáson ez a kemény mag szavazott, míg a tágan értelmezett választóközösségből kevés embert sikerült megszólítani.
Azt is megpróbáltam kiszámolni, hogy a leadott szavazatok száma mennyire egyezik meg a 2014-es magyarországi választásokon leadott marosvásárhelyi szavazatok becsült számával. Ez persze megint nem a legjobb viszonyítási alap, itt is akadnak hasonlóságok, például az, hogy mindkét szavazás regisztrációhoz volt kötve, amihez nincs hozzászokva az erdélyi vagy a marosvásárhelyi magyar közösség. Persze, rengeteg zárójel és feltételes mód van ebben a számításban, hiszen a Magyarországon kívüli szavazatok területi megoszlásáról nem közölt adatokat a választási iroda, de hármasszabállyal kiszámolva (erdélyi szavazatok hozzávetőleges aránya az összes külhoni szavazat között, a marosvásárhelyi magyar lakosság súlya az erdélyi magyarságon belül) hozzávetőlegesen 4000-re tehető a magyarországi parlamenti választásokon szavazó marosvásárhelyiek száma. Ez a szám nagyon közel áll a 4400-hoz, aki most szavazott.
Tehát szerintem mindkét esetben azt látjuk, hogy a kemény mag az, amely a magyar politikai események vagy a választások kapcsán aktiválódik, ennél többen nem igazán mozdulnak meg könnyen.
Azt is hozzá kell tenni, hogy ez egy alacsony téttel rendelkező választás volt, elvileg csak annyi dőlt el, hogy ki lesz a magyar polgármesterjelölt. Ennél a 4400-nál nyilván többen fognak elmenni szavazni 2016 júniusában a helyhatósági választáson, és e választók jó része akár úgy is érezhette, hogy minek most elmenni, ha ő úgyis mindig a magyar jelöltre szavaz.
Ha most visszatérünk 2000-be, és az előválasztáson leadott 7000-es szavazatszámot viszonyítjuk a helyhatósági választáson leadott szavazatok számához, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az előválasztáson szavazók száma a hivatalos választáson leadott magyar szavazatok számának kb. 18%-át tette ki. A vasárnapi részvételt nyilván nem viszonyíthatjuk a jövő évi eredményhez, viszont, ha a legutóbbi helyhatósági választással hasonlítjuk össze, akkor a szavazók száma a 2012-es magyar szavazatoknak nagyjából 14%-át jelenti.
Ezért úgy látom, hogy az előválasztásokon is megmutatkozott az az eróziós trend, ami a hivatalos választások esetében megfigyelhető, vagyis az, hogy választásról választásra csökken a magyar szavazók száma. És minden esély megvan arra, hogy a következő helyhatósági választáson is folytatódni fog ez az erózió Marosvásárhelyen.
Ilyen kontextusban milyen esélyei vannak Soós Zoltánnak? Főként arra gondolok, hogy nem egy olyan markáns, bejáratott személyiség, mint a korábbi választásokon induló Frunda György vagy Borbély László.
- Soóssal valóban az a fő probléma, hogy nem egy markáns személyiség, bár ha nagyon jóhiszeműen közelítjük meg a kérdést, akkor ez akár előny is lehet, mert úgy gondolom, hogy ez az alacsony részvétel, és az RMDSZ viszonylag alacsony aránya azért jórészt annak is tulajdonítható, ami az elmúlt másfél évtizedben Marosvásárhelyen történt. Kumulatív módon egyre inkább nőtt az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenség és a szervezettől való elfordulás. Továbbá Soósnak előnyére válhatna az, ha tényleg megvalósulna mögötte a teljes körű magyar összefogás.
Másrészt hátrányára válhat az, hogy nem annyira ismert, mint azok az RMDSZ-es jelöltek, akik az elmúlt ciklusokban próbálkoztak Marosvásárhelyen. Emellett nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy az erdélyi magyar társadalomban választásokkor fontossá válhatnak olyan személyes vonásai is a jelölteknek, amelyek normálisan nem kellene számítsanak, mert a magánélethez tartoznak, és itt a jelölt vallási hovatartozására gondolok. Hangsúlyozni szeretném, nem önmagában tartom ezt problémának, de a választási kampányban nem biztos, hogy minden olyan társadalmi csoport, amelynek a szavazatára szükség van, minden olyan intézmény, aminek a felhajtó, mozgósító erejére szükség van, ezt a dolgot lenyeli.
Az EMNP mit nyert az előválasztásból, milyen lehetőségei vannak Portik Vilmos közel 30%-os eredményének kamatoztatására az RMDSZ-szel való tárgyalás során?
– Ha Soósnak és Portiknak a szavazatarányát egymáshoz viszonyítjuk, ez a kép egyáltalán nem tükrözi a valós helyzetet a teljes magyar szavazóbázisban. Ez az eredmény azt igazolja vissza, amit már régóta látunk a közvélemény-kutatásokban, éspedig azt, hogy az aktív, mondhatni állandó jelleggel mobilizált választói rétegen belül az erőviszonyok lényegesen kiegyenlítettebbek, mint a teljes választóközösségen belül.
Ha megnézzük az 2012-es helyhatósági választás eredményét Marosvásárhelyen, akkor az RMDSZ a magyar jelöltekre leadott szavazatok körülbelül 88,5%-át szerezte meg, a maradékon nagyjából egyenlő arányban osztozott az EMNP és az MPP. Nyilván, Portik valamilyen szinten felfutott ebben a kampányban, és ebből kifolyólag az EMNP is vélhetően erősödött Marosvásárhelyen. Az MPP jelenleg elég furcsán viselkedik, nem igazán tudni, hogy most mit is csinálnak, mennyire működnek együtt az RMDSZ-szel és mennyire járnak külön utakon. Tehát itt az EMNP és az RMDSZ erőviszonyát tartom a releváns kérdésnek. Semmiképpen nem mondhatjuk el azt, hogy akkor a teljes marosvásárhelyi magyar lakosság körében a közel 90%-os RMDSZ dominanciáról erre a durván 2/3-1/3 arányra változott volna a két párt viszonya. Nyilván, a valóság valahol a kettő között van, de szerintem közelebb a 2012-es arányokhoz.
Az EMNP ebben a helyzetben ezt az összefogást tágan fogja értelmezni, mert ez áll érdekükben. Ez azt jelenti, hogy elfogadják és támogatják az RMDSZ jelöltjét, akit most megválasztottak a marosvásárhelyiek, cserében viszont arra fognak hajtani, hogy a tanácsosi listák esetében is legyen összefogás, kiegyezés, vagyis egy közös listát, egy koalíciót próbálnak megcélozni.
Az RMDSZ-nek viszont az fog érdekében állni, hogy szűken értelmezze az összefogást, azaz a mostani helyzetre úgy szeretnének tekinteni, hogy megvan a közös polgármester, aki már nemcsak az RMDSZ-é, és elvárják az EMNP-től, hogy támogassa Soós Zoltánt, de a tanácsosi listával kapcsolatosan az lesz az álláspont, hogy mindenki járja a saját útját.
Kelemen Hunornak volt egy nyilatkozata azzal kapcsolatosan, hogy több ízben is bebizonyosodott: az EMNP nem tudja teljesíteni az 5%-os választási küszöböt, az RMDSZ számára ilyen szempontból nem jelent konkurenciát, tehát a politikai logika mentén egyáltalán nincs miért közös listáról beszélni.
– Az EMNP 1867 szavazatot szerzett 2012-ben, Marosvásárhelyen, a helyhatósági választáson, ez az érvényes szavazatok 2,4%-át tette ki, ami valóban kevés. Viszont Portik Vilmos felfutott ebben az előválasztási kampányban: viszonylag nagy volt a médiajelenléte és a kampány hatására az EMNP apparátusa is fejlődött Marosvásárhelyen. Nem tartom kizártnak azt, hogy az EMNP fel tudja tornászni magát akár a küszöb köré, akár fölé is. De ez még mindig nem jelent az RMDSZ számára egy kiegyezési kényszert. Az RMDSZ a Néppárt nélkül is be tud jutni egy akkora frakcióval a városi tanácsba, ami ha nem is a legnagyobb, de mindenképp a második legnagyobb lesz, egy lehetséges kiegyezés pedig nem tenne ehhez hozzá túl sokat, legfeljebb 1-2 tanácsost pluszban.
Összegezhetünk úgy, hogy a legnagyobb eséllyel egy olyan forgatókönyv fog jövőre érvényesülni Marosvásárhelyen, hogy Soós Zoltán közös polgármesterjelöltként, és az RMDSZ egy saját városi tanácsosi listával indul a választáson?
– Két dolog is van, ami szerintem még nem biztos: egyrészt, hogy milyen pártlogók lesznek Soós Zoltán neve mellett, másrészt, hogy tényleg az ő neve fog-e a szavazólapon szerepelni. Tehát nemcsak abban látom a közeljövő érdekes kérdését, hogy az EMNP kiáll-e Soós mellett, hanem abban is, hogy az RMDSZ kitart-e a jelöltje mellett. Itt arra gondolok, hogy pont Marosvásárhely az a város, ahol több olyan előzmény is volt, ami precedens lehet az ellenkezőjére. Látszólag megvolt már az RMDSZ polgármester-jelöltje 2008-ban és 2012-ben is, ráadásul utóbbi alkalommal őt még az EMNP is támogatta volna, aztán az RMDSZ mégis előállt egy új jelölttel. Tehát azt mondanám, hogy várjuk ki, mi lesz Soós jelöltségével, úgy vélem, hogy ez majd akkor lesz végleges, amikor a jelölt dossziéja le lesz adva a választási irodánál.
Azonban azt is gondolom, hogy az előválasztások által előidézett elvárások, a közhangulat miatt egy ilyen változtatást most rizikósabb felvállalni és keresztülvinni, mint négy vagy nyolc éve volt. Bár csak 4400-an szavaztak, ez az előválasztás olyan legitimációt biztosít Soósnak, amiből most már nehezebb visszatáncolnia az RMDSZ-nek.
A másik komponens, a pártlogók kapcsán is lesznek még meccsek, én elképzelhető forgatókönyvnek tartom azt is, hogy amennyiben nem sikerül megegyezni egy közös tanácsosi listában, akkor az RMDSZ ellenfelei nemcsak saját logójukat vagy nevüket nem adják majd Soós neve alá, hanem azt is felvethetik, hogy Soós ne RMDSZ színekben induljon a polgármester-választáson, hanem „a magyar” jelöltként, azaz függetlenként. Az RMDSZ ezzel szemben várhatóan csak a saját logóját látja majd szívesen jelöltje neve alatt, akárki is legyen majd ez a jelölt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
