Mi a baj az alternatív tankönyvekkel Romániában?
Fülöp Noémi 2009. április 24. 17:00, utolsó frissítés: 2009. április 26. 17:36Kevesebb, mint egy euró: ennyiből kell előállítania egy kiadónak egy tankönyvet az 1-10. osztályosok számára Romániában. A címbeli kérdésre Dáné Károly, az országos tankönyvkiadó igazgatója válaszol.
Az alternatív tankönyvek több mint egy évtizede váltak a romániai oktatási rendszer szerves részévé: 1996-ban, Liviu Maior tanügyminisztersége idején döntöttek bevezetésükről, amit a Világbank által finanszírozott, 25 millió dollár értékű projektként valósítottak meg. Kinyomtatásukra a Săptămâna Financiara számításai szerint tíz év alatt, 1997 és 2007 között mintegy 90 millió eurót költött az állam.
Az alternatív tankönyvek máig az oktatási rendszer egyik vitatott kérdését jelentik: évente változik a megjelenésüket illető szabályozások többsége, és időnként felbukkan egy-egy olyan vélemény is, mely szerint a legjobb lenne megszüntetni a programot.
A kiadók arra panaszkodnak, hogy az oktatási minisztérium tarthatatlanul alacsony árakat kényszerít rájuk. A szülőket viszont a tizenegyedik osztálytól megvásárolandó tankönyvek magas ára, illetve az ingyenes tankönyvek silány minősége háborítja fel. Dáné Károly, az országos tankönyvkiadó igazgatója segítségével azt próbáltuk kideríteni:
hol siklott ki az eredetileg jó elképzelés.
Alternatív tankönyvet a törvény értelmében bárki írhat, a gyakorlatban viszont általában több szerző, köztük legalább egy gyakorló, illetve egy egyetemi tanár állítja össze a köteteket. Elsőtől tizedik osztályig a tankönyvek ingyenesek, azaz megjelentetésük összes költségét az állam finanszírozza – az oktatási minisztérium közbeszerzési eljárással dönti el, mely kiadók tankönyvei jelenhetnek meg. Román tankönyveket ötvennél is több, magyar nyelvű tankönyveket mintegy öt kiadó jelentet meg rendszeresen.
Tizenegyedik osztálytól a diákoknak (azaz a szülőknek) kell megvásárolniuk a tankönyveket, ezek ára általában 10 és 30 lej között mozog (a legdrágábbak az idegen nyelv-tankönyvek). Ezeket akár az oktatási minisztériumtól függetlenül is megjelentethetik a kiadók, ám a hivatalos tankönyvlistára csak azok a könyvek kerülnek fel, amelyek elnyerik a szaktárca akkreditálását.
Az alternatív tankönyvek száma tantárgyanként változik, de általában egy és tíz között mozog – a hivatalos listán oldalanként (azaz osztályonként) több tucatnyi tétel szerepel. Református vagy katolikus vallásból például egyetlenegy, román nyelv és irodalomból legalább hat-hét tankönyv szerepel egy-egy oldalon. Igaz, egyelőre
csak elméletben és múlt időben beszélhetünk alternatív tankönyvekről:
ingyenes tankönyvekre utoljára 2006-ban kezdeményezett közbeszerzési folyamatot a minisztérium. Az utolsó két évben csupán 11-12. osztályosok számára készülő tankönyveket akkreditáltak, idén pedig még sem ingyenes, sem megvásárolandó tankönyvekre nem jelent meg minisztériumi kiírás.
“A legnagyobb gond az, hogy nem létezik állandó szabályozás az alternatív tankönyvek megjelentetésére – szögezi le Dáné Károly rögtön az elején. – Az egymást váltó miniszterek közül mindegyik okosabb akar lenni, mint az elődje, ez pedig évről évre változó konjunktúrát teremt.” Hozzáteszi, a kiadók dolgát az is igencsak megnehezíti, hogy a szükségesnél jóval kisebb beleszólást kapnak a tankönyvekkel kapcsolatos kérdésekbe.
A legsúlyosabb problémák a tizedik osztályig használt, ingyenes tankönyvek esetében adódnak. A minisztériumi közbeszerzési folyamat első lépése az árajánlatok benyújtása – egy tankönyv árának jelenleg egy euró alatt kell lennie ahhoz, hogy ne hulljon ki ezen az első rostán. Ebből az összegből azonban szigorú, de
nem mindig logikus kritériumrendszernek kell megfelelnie.
“Az általános iskolások tankönyveinek színesnek kell lenniük, sőt, még arra is létezik előírás a közbeszerzések feladatfüzetében (caiet de sarcini, szerk. megj.), hogy oldalanként hány rajznak kell szerepelnie.
De történt már olyan is, hogy a földrajz-tankönyv feladatfüzetében az szerepelt: két színben kell kinyomtatni, ez pedig azt jelenti, hogy a térképek sem lehetnek színesek” – számol be a tankönyvkiadó igazgatója. Az előírások tartalom szempontjából sem logikusabbak, Dáné több olyan esetet is említ, amikor a diszkriminációellenes elv furcsa értelmezései miatt esett ki egy tankönyv.
“Az egyik leckében divatbemutató szerepelt, a kifogás pedig az volt, hogy a kifutón kizárólag nők láthatók. Vagy az volt a gond, hogy egy Afrikáról szóló lecke illusztrációin fekete bőrű emberek szerepeltek” – sorolja. Az előírások
eleve a minimumot tartalmazzák minőség szempontjából:
hetven grammos papír (a fénymásoláshoz használt ívpapír is általában 80 grammos), puha, ragasztott kötés, lakkozott (azaz még a fóliázott papírnál is egy fokkal gyengébb) borító. “Persze a kiadó választhatja azt, hogy jobb minőségben nyomtatja ki a tankönyvet, ám ezzel azt kockáztatja, hogy a túl magas ár miatt nem fogadják el az ajánlatát” – magyarázza Dáné Károly.
Egyes, kisebb kiadók pedig Dáné elmondása szerint mindezt azzal tetézik meg, hogy mesterségesen lenyomják az árakat a közbeszerzési eljárás során. A minisztérium által elfogadott, legdrágább tankönyv ára ugyanis általában negyven százalékkal lehet nagyobb a legalacsonyabb ajánlatnál.
“A kiscápák nagyon olcsón nyomtatják ki a tankönyvet, így persze nem nyerhetnek rajta, ám a veszteséget behozzák a könyvekhez árult, drága feladatfüzeten, amelyet persze a szülőknek kell kifizetniük, az oktató pedig százalékot kap a nyereségből” – vázolja a tankönyvkiadó igazgatója.
Az alacsony ár persze nem csak a külcsín rovására megy. Ebből kell kifizetni a szerzőt, illetve az elbíráló bizottságot – így persze sem tankönyvet írni, sem a megjelenés előtt álló tankönyveket elbírálni nem éri meg. Ugyanakkor Romániában
szó sem lehet arról, hogy megjelenés előtt kipróbálják
az alternatív tankönyveket. Míg Dáné Károly külföldön legalább két éves határidőről számol be a közbeszerzési eljárás meghirdetése, illetve a kész tervek benyújtása között, hozzáteszi, Romániában ez az idő ritkán éri el a fél évet, sőt, volt példa arra is, hogy mindössze harminc napot kaptak a kiadók a tankönyvek összeállítására.
“Ilyen esetben régi tankönyvekből gyúrnak újakat a kiadók, ez pedig megint a minőség és a tartalom rovására megy” – summázza az igazgató. Ugyancsak az időkorlát okozza azt, hogy egy-egy tankönyv szerzőinek nem marad alkalmuk utólag ellenőrizni, összehangolni egymás munkáját, így nem ritka, hogy a könyv fejezetei egymástól függetlenül, különböző személyek tollából születnek.
Az évről évre változó feltételek ugyanakkor a tananyag folytonosságának tesznek keresztbe: nehezen megvalósítható, hogy bizonyos tantárgyból ugyanaz a szerzőcsapat állítsa össze az összes tankönyvet elsőtől negyedik, illetve ötödiktől nyolcadik osztályig. “Nem biztos, hogy az egyik évben bevált szerzőcsapat tankönyvét a következő közbeszerzési eljárás során is elfogadják.
De gyakori az is, hogy amikor a szerzők rádöbbennek, mennyire alacsony díjat kapnak a munkájukért,
következő évben már nem hajlandók annyiért dolgozni.
És ha hajlandók is lennének, megtörténik, hogy akár több éve használt tankönyvek újabb kiadását egyszer csak nem hagyja jóvá az éppen aktuális minősítő bizottság” – foglalja össze az igazgató.
A kisebbségek számára tankönyveket megjelentető kiadók az állam által finanszírozott, illetve a szülők által megvásárolt tankönyvek esetében is különösen hátrányos helyzetbe kerülnek. Mivel csupán a román diákoknak készülő tankönyvmennyiség töredékére (mintegy 5-7 százalékára) van kereslet, magasabb áron válik jövedelmezővé tankönyveket kiadni a kisebbségek számára.
Hogyha viszont a közbeszerzési eljárás során a kisebbségek tankönyvei a többségéivel azonos elbírálás alá esnek, emiatt gyakorlatilag esélytelenekké válnak. “Ennek az az eredménye, hogy a román nyelvű tankönyveket fordíttatják le magyarra (vagy bármelyik kisebbség nyelvére, szerk. megj.), amivel árban gyakorlatilag ugyanott vannak, hiszen a fordítónak is fizetést kell adni – magyarázza Dáné. – Tartalom szempontjából viszont kevésbé felel meg egy lefordított tankönyv egy olyannál, amelyik kimondottan a kisebbségekhez tartozó diákok számára készült.”
Ami a 11-12. osztályosok tankönyveit illeti, ezek esetében a tankönyvkiadó igazgatója szerint a piac törvényei működnek, a minisztériumi minőségellenőrzéssel együtt. Utóbbi esetében azt tartja negatívumnak, hogy a minőségellenőrzés nem folyamatosan, hanem előre meghatározott időpontokban történik.
Így annak a tankönyvnek, amelyik két héttel később készül el a kelleténél, hónapokat kell várnia a jóváhagyásra. A magyar tankönyvek kiadói
itt is nehezebben boldogulnak:
mivel kisebb piacra dolgoznak, kiadványaik elkerülhetetlenül drágábbak a román diákok számára készülő könyveknél – akár azok árának kétszeresébe is kerülhetnek.
Az eredmény ugyanaz, mint az ingyenes tankönyvek esetében – fordítások jelennek meg, és azok is csupán hat-hét alaptantárgyból. Dáné Károly nagy pozitívumként említi a különböző alapítványok, különösen a Communitas hozzájárulását, amelynek finanszírozásával évente jelennek meg magyar nyelvű tankönyvek.
Ezeket aztán az alapítvány juttatja el a diákokhoz – ráadásul számukra is ingyenesen. Így a kiadónak nem kell terjesztési költségeket fizetnie, emellett egy összegben és biztosan visszakapja a tankönyvek megjelentetési költségeinek ellenértékét.
A román és magyar nyelv- és irodalom tankönyvek esetében ugyanakkor gondot jelent a szerzői jogok kérdése is. Törvény szerint rövid idézet átvételéért nem kell jogdíjat fizetni – ám a törvény nem tisztázza,
mekkora az az idézet, amely még rövidnek számít.
A szerzői jogok birtokosaival szerződést kell kötni, a kiadók rendelkezésére álló idő rövidsége miatt azonban a tankönyv megjelenéséig legtöbbször csupán szóbeli megegyezésre van mód.
Az igazgató elmondása szerint az utólag visszavont közlési engedély miatt akár pereskedésre is kényszerülhet egy kiadó. Ugyanakkor kedves ellenpéldaként említi a közelmúltban elhunyt Grigore Vieru költőt, aki saját költségén, maxitaxival utazott el Chişinău-ból Bukarestbe, hogy aláírja a szerződést, melynek alapján a kiadó ingyen használhatja fel műveit a tankönyvekben.
Dáné Károly maga sem tagadja, hogy a jelenleg használt tankönyvek tartalom és minőség szempontjából is gyengék. “Nyolc-tíz éves tankönyvekből tanulnak a diákok, amikor egy-egy tankönyv elméletben négy évre készül” – mondja Dáné Károly. Így történhet meg, hogy a mobiltelefon, a klónozás,
az internet, a génmódosítás nem szerepel a tankönyvekben.
Ideális megoldásnak azt tartaná, hogy a kiadók ugyanazokat a tankönyveket frissítsék évente, összhangban az illető szakterület fejlődésével. Jelenleg azonban mindezt a kiadónak kellene finanszíroznia az oktatási minisztérium helyett. “Akár egy fél mondatnyi változtatás is azt eredményezheti, hogy át kell tördelni az egész tankönyvet. Arra pedig nincs pénzügyi keret, hogy ezen a téren a kiadók szponzorizálják a tanügyet” – fogalmaz az igazgató.
Volt matematika-tanárként azonban leszögezi, nem ért egyet azzal, hogy jobb volna visszatérni a régi rendszerhez, amelyben egy osztály számára, egy tantárgyból egyetlen hivatalos tankönyv létezett. “Régi tanítványaim a megmondhatói, hogy 1996 előtt is több könyvet vittem be egy-egy órára, legfeljebb nem tankönyvnek, hanem példatárnak hívták őket” – számol be.
Bár hozzáfűzi, lehet, hogy a diákok szemszögéből előnyösebb volna az egységes tankönyvek rendszere a jelenlegi káosznál, Dáné Károly úgy véli: igazi javulást az alternatív tankönyvek esetében a konkrét és állandósult törvényes keret jelentene. “Ha lesz pontos szabályrendszer, a játékosok alkalmazkodni fognak, kialakulnak a működési mechanizmusok, és megszűnik a mostani zagyvaság” – vonja le a következtetést az országos tankönyvkiadó igazgatója.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
