Sisak Tamás: kívánatos a változatosság és spontaneitás
Kérdezett: Sipos Zoltán 2010. február 08. 14:53, utolsó frissítés: 15:41A nyugati világban általában hajlandóak időt, pénzt, de főleg energiát és türelmet fektetni a fenntartható fejlesztésbe – mondja az építész.
Sorozatunkban a Kolozsvár arculatáról szóló vita kapcsán szólítunk meg kommunikációs szakembereket, reklámgrafikusokat, építészeket, urbanistákat. Az első anyagunk Kádár Magorral, a Babes-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakának oktatójával itt olvasható. Második interjúalanyunk Makkai Bence, az AMM Design kreatív igazgatója, a sorozatot Sisak Tamás építész tervezővel folytatjuk.
Akármi is lesz az érték, amire a város brandje/márkája épül, a megvalósítás mindenképpen valamiféle egységes városarculatot feltételez, az utcai bútorzattól kezdve akár a buszok, taxik megjelenéséig. Látsz-e esélyt, potenciált egy ilyen egységes városarculat létrehozására?
Sisak Tamás: – Habár első látásra tetszetős, hogy az egész városnak A-tól Z-ig egységes arculata legyen, nem tudom, hogy ez kívánatos-e. Figyelembe kell venni, hogy így sokkal több időbe és pénzbe kerül, középtávú stratégiát kell kigondolni, és azt következetesen (hogy ne mondjam, vasmarokkal) be is tartani.
Ha viszont nem kötjük az ebet a karóhoz, és nem ragaszkodunk az egységes arculathoz, a különböző helyzeteket sokkal rugalmasabban lehet majd kezelni. Végül is a város híven tükrözi azt a sok száz éves fejlődést, amin keresztülment, és ami jelenleg is folyik. Különböző környékek különböző karakterrel bírnak, hál' Istennek nincs egy dögunalmas, egyforma városkép.
Harmóniát másképp is el lehet érni, sőt jó eséllyel a változatosság gazdagabb érzetet kelt. Míg az építészetben a világos koncepciót és tiszta formákat szeretjük, a városi környezetben épp ellenkezőleg, a változatosságot és – urambocsá! – a spontaneitást keressük.
Szerintem valahol a kettő között kell haladni. Nem szeretném, ha a köztereken a padok vagy az utcanévtáblák az egész városban mind egyformák lennének, de például a buszok és taxik igenis lehetnének egységesek. Másképp szólva, a mobilis dolgok lehetnek egységesek, míg a fix dolgokkal lehetne játszani. Az sem kívánatos, hogy a központba sokat fektessenek, és nagy erőfeszítéssel egységesítsék, míg a távolabb eső területeket elhanyagolják (Szebenben állt így a helyzet kb. 2008-ban, lehet, azóta sikerült kiegyensúlyozni).
Bármelyik irányba is indulnánk, látok esélyt a megvalósításra. 50-50%, hogy sikerül vagy sem. Ez a legnagyobb mértékben attól függ, hogy a döntéshozó szervek hajlandóak-e, érdekeltek-e belevágni. A városból nem hiányoznak az erőforrások, temérdek potenciál rejlik itt: történelem, a lakosság demográfiailag elég komplex és komplett. Szükség van a lakosság, civil szféra, sajtó támogatására, ezért is fontos bevonni őket már az elejétől, véleményt kérni, vitázni. Persze a döntés nincs az ő kezükben.
Mi az, ami Londonban vagy Barcelonában sikerült a hatóságoknak, de Kolozsváron nem?
– Londonban, Barcelonában és a nyugati világban általában hajlandóak időt, pénzt, de főleg energiát és türelmet fektetni a fenntartható fejlesztésbe. A szkeptikusok nyafognak, hogy nyugaton minden a profit körül forog. Szerintem ez változóban van: egyre inkább a fenntarthatóságra kezdenek figyelni a vezetők. Nem meglepő módon a legfejlettebb társadalmak vezetik a fenntarthatóság-trendet is: ahogy jövünk Kelet-Európa fele, egyre inkább sekélyesednek a dolgok, és csak az üres duma marad.
London esetében tudom, hogy az önkormányzati szervezeti forma is nagy szerepet játszik, ti. a város 32 mini-városból áll (borroughs), amelyek nagyon sok helyi érdekű kérdésben saját maguk döntenek, sejtésem szerint sokkal szélesebb autoritással, mint a bukaresti szektorok. Tehát a decentralizáció is fontos; egy Kolozsvár méretű város esetében persze nem a város határain belül kell decentralizálni, hanem a bukaresti központi adminisztrációtól kell távolodni.
A fenntarthatóság, mint olyan, három részből áll: szociális, gazdasági és ökológiai komponensből. Ez a három nem egymás fölött, hanem egymás mellett áll, kölcsönösen összekapcsolva. Egyik sem lehet meg a másik kettő nélkül, egyik sem fontosabb, mint bármelyik másik.
Ennek megfelelően az aktorok a társadalmi közösség (mi magunk, a városlakók, a sajtó stb.), egy egészséges gazdasági élet és a gondozott természetes környezet. Véleményem szerint csak együtt, egységes erővel tudunk eredményt elérni, főleg nálunk, ahol ezek a dolgok gyerekcipőben járnak, az érdekek homályosak, a gazdaság pedig a sötétben botorkál még mindig. Így annál inkább szükség van mindenki tudására, szellemi és fizikai kapacitására. Legfőbb ideje nem keresztbe tenni egymásnak, hanem összedolgozni, és belátni, hogy a közös erőfeszítések fognak a közös célok eléréséhez vezetni.
Kapcsolódó anyagok:
>> Makkai Bence: a brand szót azért találták ki, hogy a hozzá nem értőket hülyítsék >>
>> Kádár Magor: először értékekről kell beszélni, s csak aztán márkáról >>
>> A polgármesteri hivatal által szervezett közmeghallgatásról szóló beszámoló itt olvasható >>
Melyek a buktatói egy ilyen közvitának? Felmerülhet például, hogy azzal, hogy a nagyközönséget már a vita kezdetén megszólaltatják, a vita szakmaiságát nem sikerül megőrizni. Vagy tévednék?
– Őszintén szólva nem tudom pontosan, hogy ez hogyan folyik máshol. Ha engem kérdeznének, egy szakmai bizottságot állítanék össze, mely megírja a témát, ezt több körben egyezteti a lakossággal, és mikor eléggé kicsiszolódott, megpályáztatja designerek, marketingesek között. Ugyanakkor a Főtér átalakítása a legjobb példa arra, hogy ez mennyire nem tud működni: a terv több, mint egy évvel a munkálatok kezdete előtt publikus volt, én magam számtalan helyen láttam, most mégis mennyire prüszkölnek egyesek.
Moderátorok vagy egy hatékony kommunikációs platform nélkül a vita könnyen szerteágazhat, és végtelen szőrszálhasogatásba vagy személyes sérelmek sorolásába torkollhat. Ez a "hatékony kommunikációs platform" elég absztraktul hangzik, de el tudok képzelni egy, a bizottság által kezelt weboldalt mondjuk 50 utcai postaládával megtámogatva, ahova bizonyos határidőig be lehet dobni a hozzászólásokat. A szervezettség a hatékonyság alapfeltétele.
Romániában a legkomolyabb fenyegetés bármilyen jellegű fenntartható fejlesztésre a stabilitás hiánya. A politikai, gazdasági, lassan már a társadalmi stabilitás is kérdésessé válik. Ezért nyíltan, őszintén fel kell vállalni bizonyos célokat, és küzdeni kell értük, magánszemélyként, szervezeti vagy hatósági szinten egyaránt. A nyíltság része az ötletpályázatok kiírása.
A vita, ami most indult, nagyon hasznos, de nem szabad célt tévesztenie. Szerintem a vita értelme ebben a pillanatban nem maga a brand kidolgozása, hanem az arra kiírandó pályázat témája kéne legyen. A jelek szerint ez a szempont egyelőre fel sem merült.
A polgármesteri hivatal nem a "klasszikus" módját választotta a városmárka kidolgozásának: nem adott pontos leírást, és a projektre egyelőre pénzt sem szánnak. Szerinted mi az oka ennek? Miért van az, hogy ha utat akarnak építeni, akkor minden esetben követik a törvény által előírt procedúrát, pályázatot írnak ki, pontos feladatokat jelölnek ki, ütemtervet szabnak, míg egy városmárka esetében, ez úgy látszik, nem fontos?
– Az utak és más állami beruházások esetében a közbeszerzési eljárások betartásának titka az ellenőrzésben és imázsban rejlik. Erre van törvényes keret, és ezek olyan dolgok, amikre a sajtó is figyel. Hogy a városmárka miért nem annyira "komoly" dolog, és miért csak szenzáció-értéke van? Nem tudom.
A pályázásnak és főleg a pályáztatásnak nincs kialakulva a kultúrája vagy szokása. Pedig nagyon demokratikus, átlátható mechanizmusként (is) tud működni, de nálunk épp ezektől a dolgoktól a döntéshozó szervek még mindig irtóznak.
Örvendetes tehát, hogy a városháza előjött ezzel az indítvánnyal, de akkor már tegyünk arról, hogy annak rendje és módja szerint járjunk el, ne legyen újra annyi idő, energia, ötlet és álom elpazarolva. A jó pályázat előfeltétele a jó téma, tehát fontos a vita.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
